5 valós dolog, amit 30 éves koromra megtanultam

Mostanában rengeteg olyan listát olvastam, ami hatalmas bölcsességeket tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy mit is kell elérnie az ember lányának 30 éves korára. A legutóbbi ilyen lista elolvasása után aztán elgurult a gyógyszerem… Most komolyan az a legfontosabb az, hogy legyen egy csipke bugyim, egy csavarhúzókészletem és egy „mocskos múltam” amire jó visszaemlékezni?! Lefordítva az egészet: ha nem húzott meg a fél város, ha nem tudom elvégezni azt a munkát, amit egy férfinak kell (nem azért mert gyenge nő vagyok, hanem egy férfi legyen férfi) és nincsen egy olyan csipkés fehérneműm ami amúgy az első 5 másodperc alatt lekerül (teljesen felesleges) akkor nem vagyok igazi 30 éves nő! Ja, és nincs saját lakásom sem akármennyire is szeretném, hogy legyen. Következzen akkor az őszinte lista tőlem egy nőtől, aki durván másfél hónap múlva betölti a harmadik X-et és egyáltalán nem vágyik csavarhúzókészletre.

contentimage-7435-201616-30.jpg

Legyen 5 éves terved

Vicceltek velem? Örülnék, ha legalább 1 évre tudnék tervezni, de legalább minimum 3 hónapra. Amúgy is, amit 20 évesen eltervezel az tök cuki, de 30 évesen már belátod, hogy az elvárások csalódáshoz vezetnek. Lehet, hogy egyedül vagy boldog párkapcsolatban a lényeg, hogy sose kételkedj magadban és sose engedd, hogy letérítsenek az általad helyesnek vélt útról.

tumblr_napq2haijd1qeujwzo1_500.gif

Párkapcsolat, gyerek

Emlékszem, hogy 14 évesen határozott elképzelésem volt arról, hogy én bizony 25 évesen már szülni fogok és 27 évesen pedig már 2 gyerekem is lesz. Hozzáteszem a férjjel valahogy elfelejtettem számolni. :D Aztán amikor az egyetemen 25 évesen éppen a második szakomat végezve eszembe jutott ez a terv akkor nagyon is elmosolyodtam rajta: annyira nem vagyok erre én még érett. Sőt 28 évesen a második diplomámat átvéve is ugyanezt gondoltam. Kitolódott minden és én még utazni, tapasztalni, kiteljesedni akartam, ami most sem változott és egyáltalán nem zavart, ha a környezetemben sokan már családot alapítottak. Sokkal jobban zavart az, hogy sokan furcsán néznek rám, mert én még egyáltalán nem állapodtam meg. Nem értem miért jelent ez problémát. Sok velem egykorú fiatal nő él méltatlan kapcsolatban, de mégsem mernek kilépni belőle. Ez lenne a normális? Nem érzem azt, hogy közel 30 évesen attól kellene félnem, hogy lehúzhatom a rolót. Konkrétan sokkal jobban tudom azt, hogy mire vágyom és még határozottabban azt, hogy mire nem. Miért kell egy fiatal nővel azt éreztetni, hogy valami komoly probléma lehet, ha ennyi idősen még nem állapodott meg? Nevetségesnek tartom… Azt is, hogy a Szex és New York-ot alapul véve olyannak vagyunk beállítva, mint Carrie Bradshaw amivel nincs semmi probléma, de bennem és Carrie-ben maximum annyi a közös, hogy mindketten imádunk írni. Egyedül lenni hosszú távon természetesen nem jó, de gondolj csak bele, ha egyedül is képes vagy megállni a lábadon, akkor majd mennyire fogod értékelni ha fordul a kocka. :) A másik dolog pedig, hogy annyira nagy elvárás, hogy nőként igenis vágyom az udvarlásra vagy a tiszteletre?  Hogy ne csak egy darab húsnak nézzenek vagy beskatulyázzanak a ribanc/ prűd picsa/ karrierista/ feminista kategóriák valamelyikébe?

letoltes.gif

Munka

30 éves korodra már lenned kell valakinek és lennie kell egy olyan munkádnak, amiben már elértél valamit. Közhelyek és közhelyek. Én pontosan 1 évvel ezelőtt hatalmas elvárásokkal indultam az akkor úgy gondolt „tökéletes munkám” felé aztán tavaly ősszel hatalmasat koppanva rájöttem, hogy én ennél sokkal többre vagyok képes és egyáltalán nem önzőség az, ha többre vágyom. Az Y generációs baromságok közé tartozik az miszerint az én generációm mindig csak többet és többet akar és semmi sem jó neki. Ez egyáltalán nem igaz csak nyilván nem azért tanultam évekig, hogy utána valami tanulatlan, hatalommániás, hozzá nem értő valaki mondja meg, hogy én amúgy tökre nem vagyok jó abban, amit csinálok csak mert ő képtelen volt kezdeni bármit is az életével egy dolgot kivéve: a körülményeket hibáztatni a saját eredménytelensége miatt. Lehet, hogy még most sem tudom pontosan, hogy mi az, amitől majd megkapom ezt a kiteljesedést, de legalább mertem váltani és adok magamnak egy esélyt a langyos víz helyett, amiben olyan sokan topognak, csak mert nem hiszik el magukról, hogy képesek sokkal többre is vinni. Nem könnyű mindent a nulláról kezdeni és a képességeidhez egyáltalán nem méltó munkát végezni, de még mindig jobb kicsit lejjebb adni, mint várni a sült galambra. Lehet, hogy három helyen is dolgozom egyszerre de hiszem, hogy a nehéz időszak előbb utóbb véget ér és megtérül a sok munka.

gifsme.gif

Lakástéma

Sajnos nincs saját lakásom sem albérletem, mert nem tudnám fenntartani. Ez van, ez a szomorú valóság, de nem hiszem, hogy szégyellnem kellene, mert sokan vagyunk ebben a helyzetben. Ez viszont egyáltalán nem jelenti, hogy nem akarok ezen változtatni, és hogy élvezem a helyzetet. Mert nem.

noooo.gif

A barátokról

Pár éve még azt hittem, hogy az a jó, ha több tucat ember vesz körül és szinte igényem is volt erre, hogy minél több embert gyűjtsek magam köré. Ahogy egyre idősebb leszel rájössz, hogy nem a felületes, üres és érdekből kialakított kapcsolatok a fontosak hanem inkább legyen 1-2 barátod akire mindig számíthatsz és ennyi. :) Az ilyen tipikus listákból ezt tartom az egyik olyan pontnak, amiben tényleg van valóságtartalom.

friendship.gif

A legfontosabb, amiről ezek a listák sosem tesznek említést, hogy milyen szerencsés vagy ha van egy szerető, támogató családod akik mindig ott vannak melletted. Ha van olyan barátod, akit az éjszaka közepén is felhívhatsz, ha bánatod van. Ha meg tudod őrizni a humorérzéked, ha néha mélyponton vagy, de túl tudsz lépni rajta. Ha sosem adod fel a reményt és mindig pozitívan gondolkodsz és mersz még ilyenkor is nagyon álmodni. Ha összeomlik minden és a végén nem lesz igazad, akkor is legalább megpróbáltad és nem az a legfontosabb, hogy méregdrága csipkecsodákkal legyen tele a gardróbod, hanem valódi értékekkel, élményekkel gazdagodj „mocskos múlt” nélkül is. Ha nem azzal vagy elfoglalva mindig, hogy milyen a hajad, a sminked, mekkora a segged és uramisten néha smink nélkül is ki mersz menni az utcára. Gondolj csak bele milyen voltál 20 éves nyusziként… nos? Ugye, hogy milyen sokat változtál? ;)

Dóri