Miért lettem (megint) pályaelhagyó? 1. rész

Normális esetben azért tanulsz valamit, mert a jövőben azzal szeretnél foglalkozni. Nos, nem véletlenül írtam, hogy „normális esetben” amit napjainkban az optimális esetben kifejezéssel toldanék meg. A mai agyammal úgy gondolom, hogy az érettségi utáni pályaválasztásaim nem voltak túl sikeresek, hiszen a második szakmám is kénytelen voltam elhagyni. Milyen okok és okozatok vezettek ehhez? Miért ábrándul ki egy lelkes fiatal egy év leforgása alatt egy egész szférából?

6a00d834516a5769e200e54f0bd53e8833-800wi.gif

Mi leszel, ha nagy leszel?

A szociológia tudományága nagyon szeret mindenféle statisztikákat és elméleteket gyártani és be kell valljam anno én is az úgynevezett „Pán Péter-szindrómáról” írtam az életem második fő művének egyik részét, ami nagyon sikeresnek bizonyult a bírálók körében.  Jómagam is az Y generációsok táborát erősítem mivel idén márciusban töltöttem be a 30. életévem. Én még azok közé a szerencsések közé tartozom legalábbis a személyes véleményem szerint, akik a technikai csodáit (számítógép) még csak az iskolában élvezhették, nem volt Internet, Facebook és a többi... komolyan mondom, hogy nem lennék most tinédzser és egyáltalán nem irigylem a mostani feltörekvő ifjúságot. Nekem csodálatos gyerekkorom volt és szívesen gondolok vissza rá. Amikor én általános iskola után pályaválasztás előtt voltam fogalmam sem volt, hogy mit akarok, de tényleg semmi. Akkoriban a szakmunkásképző ciki volt, mert mindenki gimnáziumba vagy szakközépbe ment tanulni. Az utóbbit választottam én is és mivel nem voltam kiemelkedően jó tanuló (lusta voltam) ezért egy textilipari suliba mentem textilipari technikusnak, ami már egyébként akkor teljesen halott dolog volt mivel az akkori ipar Győr városában már megszűnőben volt. A sulit, pedig amikor tized ikes voltam egyszerűen bezárták. :D Hát így indítottam én. Átraktak minket egy másik suliba, ami viszont kifejezetten jó élmény volt egy erősen lányiskolából érkező hamvas baracknak. :) Igen, ez kimondottan fiúiskola volt. Leérettségiztem és nyilvánvaló volt, hogy teljesen felesleges 2 évet ott maradni a technikusira, mert egy halott iparágban ki a fene akarna dolgozni?! Azt hiszem, hogy ez a szak meg is szűnt már utánunk. Megint fogalmam sem volt, hogy mit akarok magammal kezdeni csak egy volt biztos, hogy már akkoriban mindenki azt mondta, hogy nekem a nyelvekkel kell foglalkoznom. Németül középfokon beszéltem, volt egy nyelvvizsgám is és valóban szerettem nyelveket tanulni és ment is. Boldog voltam, hogy legalább más tisztába van ezzel, mert én nem voltam. Akkoriban boldog boldogtalan főiskolára ment és ciki volt, ha te nem mentél. Nos, én nem mentem, hanem elvégeztem egy OKJ-s képzést egy év alatt, ami megint egy teljesen értelmetlen szakmát adott (vállalkozási ügyintéző) bár ez idén kihúzott a csávából, de erről később. A képzés után mivel már megint nem voltam képben ezért a munkaügyi központba mentem és ott azért életem egyik legjobb lehetőségét kaptam. Egészen másképp működött ott még a rendszer (11 évvel ezelőtt) és beiskoláztak egy 1 éves angol tanfolyamra valamint nyelvvizsga előkészítőre. Adott volt tehát 1 év számomra, amikor csakis kizárólag angolt tanultam és 12 hónap alatt egy középfokú nyelvvizsga boldog tulajdonosa lettem. Ez az időszak visszatekintve meghatározó volt, hiszen adott egy olyan nyelvtudást, amiből azóta is csak profitálok.

A főiskolai évek

Ezután jött egy kattanás és a Vészhelyet c. sorozatnak hála én eldöntöttem, hogy szülésznő leszek. WTF? :D Nagy volt a megdöbbenés a családba is, hiszen erre senki sem számított főleg mivel ebben az időszakban pontosan 2006-ban kezdtem el először az írással kacérkodni és Harry Potteres fanfictiont írni. A visszajelzések pozitívak voltak, de én akkor nem éreztem ezt elég kiforrottnak és abbahagytam.  Elvégeztem a szülésznői szakot a főiskolán és bár tudtam, hogy sosem fogok benne dolgozni nem akartam a végén abbahagyni. Az egészségügyi pálya egy csodálatos hivatás és imádtam, de nem voltam elég lelkes és elhivatott ehhez. Láttam milyen körülmények vannak és megmondom őszintén elvette az egésztől a kedvem. A másik pedig egy kiégett, rosszindulatú, besavanyodott tereptanár volt, aki nemhogy megszeretette még meg is utáltatta velem és még pár szaktársammal az egész szakmát. A mai napig nem értem, hogy ilyen emberek egyáltalán minek dolgoznak a szakmájukban azt meg végképp nem, hogy minek tanítanak. 2010-ben ott álltam egy újabb szakmával, amiben nem tudtam magam elképzelni. Remek volt.

0224f1cc6c5927c6731f70df94e7ffe8.jpg

Lehetőségem volt viszont még hála a szüleimnek tovább tanulni. Jelentkeztem is szociális munka szakra ahova fel is vettek és egyébként az a 3,5 év volt életem egyik legszebb időszaka. Rögtön az első félévben részt vehettem Belgiumban egy szakmai tréningen, amiről akkoriban semmit sem tudtam csak azt, hogy ez az én műfajom. Később még több ilyenen vettem részt és mivel nem végeztem időben, hanem másfél évet ráhúztam a szakra (utólag ez teljesen kár volt) volt időm arra, hogy szakdogát írjak, hogy teljesen biztos legyek benne, hogy én az ifjúsági szakmában tudom magam elképzelni.  2014-et írtunk akkor és én éppen otthagytam az egész akkori életem beleértve a „barátokat” az egyetemi életet, mert rájöttem, hogy ez egy teljesen külsőségekre, érdekkapcsolatokra épülő, tartalom nélküli üresség volt.  Az én generációmra jellemző volt, hogy a tanulmányok elég rendesen kitolódtak és bizony én is ismerek olyat, aki anno velem együtt kezdett (vagy előbb) és még mindig nem végzet. Ugye mondanom sem kell, hogy 2007-et írtunk, amikor én gólya voltam az első szakomon szóval jól számoltok azóta, már 10 év telt el! Nem ítélek el azonban senkit, hiszen az akkori rendszer megadta ezt a lehetőséget és most őszintén nyilvánvaló, hogy mindenki kihasználta ezeket. Én is.

Milyen szép is az élet, hogy mindig terel, a helyes irány felé csak néha van egy-két letérés az ösvényről. Lediplomáztam és a diplomaosztó után pontosan 2 hónappal már munkába is álltam az általam akkoriban álommunkának titulált munkahelyen, mint ifjúsági szakember. Az első fél év csodálatos volt, aztán jött a feketeleves…

aaeaaqaaaaaaaamuaaaajdflztywmdvilwmwyzitngu3zc05mwyzltqzmdrhy2ixzmrlma.jpg

Hogyan vált azonban az álomból rémálom? A bejegyzés 2. részéből hamarosan kiderül. KLIKK Ide.

 

Dóri