Sz@rban, bajban jó barát?!

Bajban ismerszik meg az igazi barát. Ezt a közhelyet bizony szerintem már sokszor hallottuk és a könyökünkön jön ki. De vajon mégis miért igaz ez a mondás? Azt hiszem, hogy a mai világban különösen érvényes ez. Miért is? Azért mert legyen akármilyen kis dologról szó éppen egy vizsga, amitől nagyon félünk vagy akár egy szakítás, de lehet bármilyen apró vagy komolyabb dolog. Egy barát tudja, hogy mikor van rá szükség és akkor segít. Segít, kérdés nélkül és mindig lehet rá számítani nem csak akkor, amikor minden jó, hanem amikor éppen nem cukormázas minden. Ez az optimális eset. Azt gondolom, hogy manapság egy barát az igazi kincs és nem azokra gondolok, akik az első adandó alkalommal, ha éppen mondjuk lent vagy, savazni kezdenek. Előfordult már veled, hogy éppen lelki gödörben voltál, de pont az nem nyitotta Rád az ajtót, akiről azt gondoltad volna, hogy egyből segíteni fog? Fordultak már el tőled, csak azért mert a mások szerint „normálistól eltérő” módon viselkedtél? Velem sokszor. Erről már írtam ITT

wierd_friend_chronicwriter.png

Nem arra gondolok, hogy mástól várd a problémáidra a megoldást, hanem néha elég egy mosoly, egy bíztató szó és mindjárt más. Ami mindig meglep, és nálam sokszor előfordul, hogy pont az nyújt segítő kezet, akiről addig azt hiszem, hogy felszínes barát vagy éppen nem is ismerem annyira. Ezek a dolgok mindig meglepnek engem. A másik, ami sajnos a rosszabbik eset, hogy arról, akiről azt hiszed, hogy melletted áll kiderül, hogy mégsem. Aztán rájössz, hogy túl nagy volt a fényesség, elvakított. HÜLYE VOLTÁL ÉS NAIV! Aztán meg a lufi kipukkan és ott maradsz keresve a kiutat az ösvényből és nem holmi hamis pislákoló csillagot akarsz követni. Közben meg rájössz, hogy nem is volt olyan rózsaszín minden csak Te akartad annak látni vagy éppen tartozni akartál valahová és te is kezdtél ugyanolyan üresen és képmutató módon viselkedni. Azt gondolom, hogy néha kellenek rossz dolgok is, amitől kicsit helyrerázódunk és „magunkhoz térünk” és még időben kapcsolunk talán, hogy ez így kurvára nem lesz jó amerre haladunk, éppen és akik körülvesznek minket igazából az első adandó alkalommal elfordulnak tőled.

Ezeket a dolgokat nem jó megélni, de úgy gondolom, és akkor most megint beleszaladok egy nagy közhelybe, hogy ami nem öl meg az erősít. Kövezzetek meg érte, de én ezt is így gondolom, és inkább leszek hű önmagamhoz, de a lojalitás hiányát nem bírom tolerálni.

 

Dóri

 

A hamis barát olyan, mint az árnyék: csak addig tart velünk, amíg süt a nap.

Carlo Alberto Pisani Dossi