Fit files #1

 

Új év, új állandó rovat! Tudom másnak lerágott csont, de nekem a mindennapokhoz tartozik ez a téma. Ha nem figyelek oda, villámgyorsan felszaladnak a kilók, amit kínkeserves módon tudok csak leadni. Azt már említettem, hogy nem szoktam fogadalmakat tenni, mert úgy gondolom, hogy a változást csak is magunk indíthatjuk be nem pedig egy különleges dátum vagy alkalom. Év vége óta kacérkodtam már a gondolattal, hogy sok-sokévnyi kihagyás után végre újra el kellene kezdenem rendszeresen mozogni. Látom másoknál, hogy a mozgást be tudják iktatni a mindennapjaikba és bizony beláttam, hogy nagyon lusta lettem.  Amikor leálltam a rendszeres szabadban végzett mozgással, itthon még mozogtam fitnesz DVD lemezekre, de már azt is egyre ritkábban csinálom. Ezért is született meg ennek a rovatnak az ötlete, mert legalább ez is motivál engem arra, hogy rendszert vigyek újra ebbe és közben megosszam az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Ezzel egy lépést téve a 2015-ös bakancslistám felé, amiről ITT olvashattatok korábban.

 

images.jpg

 

Egy kis visszatekintés és magyarázat következik az én hízás-fogyás sztorimba.

A 90-es években voltam kiskölyök tehát abban a szerencsétlen helyzetben voltam, hogy az akkori divat halálos ellenségem volt. Egészen kiskorom óta jó húsban voltam. Sajnos aztán elkezdtem rohamosan hízni. Sosem találtam magamra ruhát, mert akkortájt volt ez a szupermodell vékonyság a divat, a Buffalo cipő és a csíkszemöldök mellett. Hozzá sem kell tennem, hogy egészen általános iskolás korom óta csúfoltak a súlyom miatt, ami szintén a mai napig eléggé kihat a kis életemre, talán ezért is akarok folyton kényszeresen megfelelni. Nem kis vigasz az óta látni magamon az elég szembetűnő változást is, ami természetesen iszonyatosan jó elégtétel számomra. Képet mutatnék, de sajnos nem tudok mivel egy fújdeutálommagam pillanatomban az összes régi képemet, amin duci voltam megsemmisítettem. Utólag persze bánom, mert hát az is én voltam. Most már könnyebben beszélek ezekről a dolgokról, mert egyáltalán nem szégyellem, de jó pár éve még nem ment volna ez. Azóta kicsit átértékeltem a dolgokat és próbálok nem rágörcsölni. Volt amikor túlzásba estem, és eléggé rögeszmémmé vált ez a téma.

16 éves koromban 72 kilósan egy strandon magamat törölközőbe-csavarba, szégyellve elhatároztam, hogy én bizony változtatni fogok. Le fogok fogyni, mert ha most nem csinálok valamit, akkor ez csak rosszabb lesz. Azóta sem tudom mi történt akkor, de valami nagyon bekattant nálam. Örülök, hogy ez így történt. Onnantól kezdve nem volt megállás, nyár végére már 4 kilóval könnyebb voltam és nagyon büszke, ehhez persze kellett a támogatás. Sosem lehetek elég hálás anyukámnak, aki akkor elkezdett nekem külön főzni. Szépen elkezdtem fogyni, csak úgy olvadtak rólam a kilók, akkoriban heti 3-4 alkalommal rendszeresen mozogtam a középiskolai tesi órák áldása révén. Futni nagyon szerettem akkortájt már, mivel mindig próbáltam feszegetni a határaimat. Végzős koromra egy percen belül futottam le az iskolakört. Hát ez akkoriban nekem a mindent jelentette. Visszaemlékezve, hogy 2 évvel előtte piros fejjel, levegő után kapkodva futottam a Cooper tesztet, amit a mai napig utálok. Persze minden jóban van valami rossz is. Sokat voltam beteg abban az időszakban, 3 hetente legalább. Az orvosom szerint legyengült az immunrendszerem, ami miatt vitaminokat kezdtem szedni és helyrejöttek a dolgok.  

Érettségire már 58 kiló voltam és szuperül éreztem magam, ezután jött a feketeleves. Egyre többet akartam és bizony nem a legegészségesebb módon tettem ezt. Hashajtó teák, tabletták… volt egy időszak, amikor hánytatni is próbáltam magam. Ezekre nem szívesen emlékszem és úgy gondolom, hogy aki sosem volt ilyen cipőben az elvből elítéli ezeket a dolgokat pedig elhihetitek, hogy ezek komoly dolgok, és ha nem vigyáz az ember iszonyatosan könnyen át tud esni a ló másik oldalára. Ha egész életedben figyelni kell a súlyodra, mint például nekem, az nem olyan egyszerű dolog és igen, néha el tud keseredni az ember, hogy ránéz egy almára és már hízott egy kilót. Nem vagyunk egyformák, van aki bármit eszik, nem hízik és pont ez a baja. Én odafigyelek és mégis kínkeserves módon tudtam csak elérni a jelenlegi súlyomat, ami 54-57 kiló között ingadozik, mert igen ezzel a 2-3 kilóval mindig egyensúlyoznom kell. Jelenleg 57 kiló vagyok így ünnepek után, de tavaly nyáron például 55 kiló voltam, szóval akár hihető akár nem, vannak ilyen emberek. Nekem egész életemben figyelnem kell erre mivel ráadásul alacsony is vagyok (159 cm) ezért nagyon durván hangzik, de azt a +1 kilót is simán megérzem magamon, még ha más szerint hülye is vagyok, és nem látszik. Én érzem, és nem jó érzés. Szerencsére nálam nem volt meg ez a jojó effektus nem híztam vissza a dupláját soha, már 12 éve tartom lassan ezt a súlyt. Számokban ez tehát úgy néz ki, hogy 22 hónap. Ennyi idő kellett a változáshoz, aztán utána volt egy időszak, amikor lementem 52 kilóra ez durván 2 éve volt, de akkor már nem éreztem jól magam a bőrömben. A változást ne is várjátok egyik napról a másikra, mert ez kemény munka eredménye inkább! Persze a testemen nyomot hagyott ez a dolog, striák formájában, amit viszont egyáltalán nem szégyellek! Ez egy keserédes emlék, de azt gondolom,hogy ez a nők igen magas arányát érinti, és hát tudjátok miről beszélek :)

 

motivation.jpg

 

 

Nem követtem semmi különleges táplálkozási tervet, hanem szépen elhagytam az édességet, a fehér kenyeret, pékárukat. Egy idő után már nem is hiányoztak. Helyette sok zöldséget ettem, sovány húsokat, gyümölcsöket. Ez vált be. Nem is szeretnék a továbbiakban semmilyen tervet követni, mert nálam tényleg nem működnek ezek.  Persze én is ugyanúgy eszek néha gyorskaját, csokit meg éppen amit megkívánok, de mértékkel teszem. Régebben ennyit sem engedtem meg magamnak, de tényleg egy kocka csokit sem. Azóta változtattam a dolgokon és inkább a mértékletesség híve lettem. A családomban sajnos többször előfordul (t), a diabetes és emiatt is főleg itthon nem szoktunk túl egészségtelenül étkezni. Teljes kiőrlésű pékárut eszünk, általában mindent édesítővel (sütikre értem) és most jöhet a kontra, hogy de az sem egészséges! Jó, hát most nyilván egy diabeteses embert nem tömheted cukorral! Mértéken van itt is a hangsúly.

Idén szeretnék egy kicsit formásodni, fogyni már túl sokat nem. Ezért el is határoztuk Franci barátnőmmel, hogy rendszeresen elkezdünk valamit mozogni. Igen, megemlítettelek tehát nincs menekvés! :P Amivel még kacérkodom az a paleo táplálkozás, ami kicsit ellentmond azzal, hogy nem szeretnék követni semmiféle különleges étrendet, de a környezetemben sokan kipróbálták már és e szerint is étkeznek. Nekem is volt szerencsém már paleo ételeket megkóstolni és megmondom őszintén eddig nagyon bejött. A tejtermékeket amúgy is hanyagolni szoktam vagy laktózmenteset fogyasztok, mivel elég erős allergiám van, ami általában keresztreakciót vált ki a tejtermékekkel. Szóval ezzel sincs túl nagy problémám. A kókuszzsírt pedig kifejezetten finomnak tartok, ami a paleo étrendben alap. Januárban alaposabban bele fogom ásni magam ebbe a témába, mert tényleg szeretnék kicsit egészségesebb, energikusabb lenni. Ezek sok lemondással járnak, de kitartó vagyok szerencsére. Dióhéjban ennyit a fogyásom-hízásom kálváriámról.

Azért kezdem is el ezt a rovatot, mert szeretnék egy kis segítséget nyújtani másoknak is, akik hasonló helyzetben voltak/vannak, mint én. Mindig van kiút és higgyétek el semmi sem lehetetlen!

Remélem, velem tartotok majd és inspirálóan fog hatni Rátok is! ;)

A rovat következő részében a mozgás valódi, jótékony hatásairól olvashattok.

 

Ti hogy álltok a hízás-fogyás témájával?

 

Dóri