MBBKK INTERVIEW

 

A blogomat, 2014.november 30-án indítottam útjára. A legjobb döntésem volt a tavalyi év során, mert ennek köszönhetően rátaláltam egy fantasztikus közösségre, ahol jobbnál jobb írásokat olvashatok és remek kezdeményezéseket követhetek. Ez a csoport nem más, mint a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége, a Facebookon megtalálhatjátok. Éppen december elején indult útjára egy játék, amivel a bloggerek interjút készítenek egymással, ezzel jobban megismerve a másikat. Fantasztikus ötletnek tartottam és még teljesen kezdőként is egy percet sem gondolkoztam azon, hogy jelentkezzek. A legnagyobb meglepetésemre már Fortuna mellém is szegődött és kisorsoltak.

Ezzel együtt van egy elmaradásom is. A blogomra nem tettem ki a velem készített interjú linkjét, amit ezúton szeretnék pótolni. Nem szeretnék magyarázkodni, de éppen a karácsony előtti véghajrában voltam.

Ha kíváncsiak vagytok, az interjúra kattintsatok RÉKA blogjára! :)

mbcs.jpg

 

 

Most pedig következzék az interjúm, amit Varga Majával, a Coffe&Style –XXI.századi életmorzsák- szerzőjével készítettem.

 

Az elsők között voltál, aki hozzászólt az írásaimhoz. Amikor megláttam, hogy Veled kell interjút készítenem, hát elég nagy volt az öröm - a kötelező jópofizást nélkülözve, tényleg- és már az előzetes, tervezgetős beszélgetéseink alapján biztos voltam benne, hogy nagyon jól meg fogjuk érteni egymást! Szóval Maja, jöhet a „standupos slemmer” zaklatása?

Akkor én sem kezdek most bele a "de aranyos vagy!" monológomba, de azért képzeld el, hogy fülig vörösödtem ám s én is örülök, hogy téged kaptalak! A tervezgetős beszélgetésinknél nem ittam kávét, de ma már ittam, úgyhogy próbálok nem össze-vissza száguldani a válaszokban és jelentem standupos, felkészültem!

A kávé és az őszinte írások nálad összefüggnek?

A kávé és az őszinte írások összefüggnek-e?  Nem. Csak abban a dologban függnek össze, hogy őszintén az életem részesei mindketten.

Újságíró vagy. Mindig is annak készültél? Mesélnél egy kicsit a pályafutásodról?

Decemberben volt egy társulatnál interjúm, mert jelentkeztem oda segítőnek, és erről is csacsogtam, szóval máskor, ha ilyen van, beteszlek a zsebembe, hogy hallgatózz! :) No, de a lényeget! Nem, nem készültem újságírónak. amióta az eszemet tudom, így általános iskola óta, a Színművészetire szeretnék járni dramaturg szakra, bár most ez nem sikerült, de nem adom fel. Viszont menni kellett máshová, így utolsó pillanatban beadtam a jelentkezésemet OKJ-s újságíró szakra, oda jártam. Rendkívül sokat tanultam ott önmagamról, másokról, nagyon sok mindent hozzám tett - gyakorlatok különböző helyeknél, (mindegyiket imádtam, és tényleg!), bár azt inkább önmagamnak köszönhetem, hogy "csakazértis” ha már idejárunk, akkor vegyük hasznát!" Elkezdtem interjúzással foglalkozni, mert rájöttem, hogy az újságírásból engem igazán, de nagyon ez érdekel. az más kérdés, hogy sosem vagyok egészen elégedett magammal, de majd belejövök, folytonosan tanulok, hogy a megfelelő és kicsit lélekkérdéseket is feltegyek. Imádnék beszélgetéseket folytatni, mint mondjuk Oprah vagy nálunk Szily Nóra. A pszichológia is érdekel, kriminálpszichológus lennék, így azt hiszem, valahogy össze próbálom kötni az egészet, az interjúzás hasonló a pszichológiához, mindkettő a lélek tudománya véleményem szerint. No de a kérdéshez visszatérve, én író szerettem volna lenni, nem újságíró, nem ilyesmi, hanem író, aki könyveket ír. A kedvenc történetem, amit meséltek nekem, hogy amikor egyéves lehettem vagy kettő, akkor ugye firkál az ember, s az első ilyen írásos-firkálás tevékenységem közben a dédnagymamám azt mondta a családomnak, hogy "ebből a gyerekből újságíró lesz". Hát remélem büszke rám.
Most különböző helyeken publikálok, tudósítások, interjúztatok, de az írás az, ami az életem. amikor nem telik el úgy egy nap, hogy ne pötyögjek valamit a telefonba, a kisfüzetbe, a Wordbe, vagy éppen a Coffee&Style-ra. szóval így vagyunk. Jaj, nagyon eltértem a témától?

Egyáltalán nem! Iszom a szavaidat, csak lemaradtam egy picit. Egy kis rokonlelket vélek felfedezni benned. Én úgy érzem bár sosem tanultam, hogy az írásban ki tudnék teljesedni. Aztán meglátjuk mi lesz és sodródom vele. Te is ilyen vagy? Keresed még az utad?

Szerintem ki is fogsz teljesedni, mert akinek jó olvasni a blogját, az eleve folytassa csak!
Útkeresés. Ez annyira összetett. Valamilyen szinten úgy gondolom, hogy az ember, amíg él keresi a saját kis útját, meg a teljesen kirakott puzzledarabos önmagát kérdések nélkül. Másrészt, pedig ha megtaláltad önmagadat legalább annyira, hogy öntudatos legyél, akkor a legfőbb hozzád csatlakozó dolgot is megtaláltad. Ha meg van, és látod, és figyelsz rá, akkor már egy konkrét úton találod magad, amin baktathatsz előre. Persze itt is vannak ösvények, kerülőutak, hibázási lehetőségek, bukdácsolások, más szakaszok, amiket ki kell próbálni, különben nem jutsz a következő szintre, de ha meg van az az egy magadban, ami csak és örökre a Tied és hiszel benne, igen a Hit a legfontosabb, akkor onnantól kezdve igazából... igazából meg van az utad. és most saját magamnak is válaszoltam, szeretem ezt. Régen mindenben sodródtam én is, ahogy esett úgy puffant, ami jött, ami ment, azzal mind lepacsiztam, és csináltam és hajjaj, és most? Klisés hangzású lesz, de muszáj: "ha tudod életed fő mozgatórugóját, ha tudod, hogy mi a legfontosabb, akkor gondolkodnod, törekednem sem kell rá, ott találod magad. Bevonzod. Elhiszed. Szabad vagy." és ha ezt vesszük, a színház a központom, az írás pedig a komornyikja, összeköthetően az utam.

Mostantól Tőled idézek!  Ezt az életérzést. :) A lélekbúvárkodás után, visszakanyarodva a blogodhoz. Spontán kezdtél bele? Mióta is?

Hú, igazából halványlila gőzöm sincs, mióta és miért blogolok. De tényleg, nem is tudom már hol kezdtem. Voltam a gportalon is, ott ilyen naplószerűséget raktam fel egy lány szemszögéből, nagyon nem most volt, akkor még kis fiatalka voltam. Ha jól rémlik, az volt az első, de blogspoton is vezettem naplót a mindennapjaimról.

Mi a helyzet a Coffe&Style-al?

A Coffee&Style a Wordpressen futott. Ott is volt vagy két blog - önmagamnak, és egy másik a Coffeenak. Készültem a felvételire, rajzoltam és ilyen-olyanokat csináltam. Főleg ezekért született meg a Facebook oldal a blognak, aztán ez valahogy kifejlődött abban, hogy elkezdtem lejegyzetelni a valóságot. Amit látok, hallok, érzékelek, az elsuttogó mondatokat, a ki nem ejtett kérdéseket, a szorongást, a keresztutakat, az embereket, a magadba zuhanást, a mindent, az akkor még csak a „Kockásnadrágot” írtam s mindig abból tettem fel részleteket vagy kiragadott mondatokat. 2011. november óta van a Facebook oldal, most néztem meg, mert sosem tudom, de komolyabban 2012 vége - 2013 korai közepétől működik. Ha a lelkiállapotot nézzük, akkor 2014-et mondanám. A Wordpressen lévő még mindig meg van. Valahogy arra a szolgáltatóhoz mindig visszajárok. ott nőttem fel. Ott kezdődött el minden.

Miről írsz? Lélekmorzsák? Éppen ami foglalkoztat?

Valóság, emberek, emlékek, történések és mondatok, jelen és bor, vagy egyszerűen, csak ami épp eszembe jut. A blogra felkerül még, ami épp foglalkoztat, vagy amit hallok az utcán két személy foszlányaiból. Akkor leülök és lesz belőle egy bejegyzés, e köré építve. Most éppen a hangulat, érzések, illatok, igen… életmorzsák. Verseknek nem lehet őket mondani, novelláknak se, csak így gondolatok össze-vissza egy csokorba szedve minden. A valóság a legnagyobb inspiráló forrás.

A vesémbe látsz. :) Az íráson kívül mivel szeretsz még foglalatoskodni?

Az íráson kívül? Fotózni, barátok, koncertek, MÜPA, olvasás, múzeum, csavargás a városban, pszichológust játszani! Az íráson kívül próbálok beleveszni a társasági életbe.

A „Jolly Joker kérdés” következik: Vannak terveid a blogoddal vagy akár az írással kapcsolatban is, a jövőre nézve?

Az a tervem, hogy amíg lélekből tudok írni, amíg nem lesz műanyag, és amíg az emberek szeretik ezt meg az egészet, addig csinálom. De úgy tíz-húsz év múlva remélem, a tengerparti házamban fogok ülni, pár könyvet kiadtam már, és ott a sirályokkal a háttérben írom, a következőt vagy épp rendezek valami produkciót, és nagyon boldog vagyok. Esetleg már létrejött a soul interview show-m!

Remélem, minden álmod valóra válik! ;) Köszönöm az őszinte válaszokat. Bízom benne, hogy Te is hasonlóan jól érezted magad ebben a „stand up előadásban”, mint én.

Köszönöm szépen, imádtam!

 

 Amennyiben felkeltette az érdeklődésedet Maja és a filozófiája, feltétlenül keresd fel a COFFEE&STYLE BLOGOT!

 

Dóri