Visszatértem

Visszatértem.  Na, jó igazából nem is tűntem el, csak sajnos annyira kaotikus állapotok uralkodtak az elmúlt egy hónapban nálam, hogy igazából még egy szimpla hajmosás is luxus dolognak számított a hétköznapjaimban.  A mondás miszerint „Örökké nem eshet!” most tökéletesen bejött, ismét… 

3172934-i_m_back.jpg

Amire igazán büszke vagyok, miután az év eleji márpedig én rendszeresen sportolni fogok sajnos, úgy ahogy volt dugába dőlt. Aztán jött a „bekattanás” és egyszer csak március végén Mesi barátnőmmel spontán elkezdtünk futni. Na, igen, már ha ez nevezhető volt annak. Hamar kifáradtam, iszonyatos izomlázam volt, de rohadt büszke voltam rá, hogy elkezdtem és végre nem csak a kifogások mentek. Egyre jobban ment és aztán elhatároztam, hogy a szokásos Püspökerdő futást is megpróbálom lefutni, életemben először. Utólag azt mondom, hogy persze készülhettem volna rá jobban is, de nem ez a lényeg.  A táv 5,6 km volt és a szintidő 38 perc, ami nekem 47 perc alatt sikerült. Azért ez egy hónapos felkészülés után szerintem egész jó kis idő volt. Igazából magamnak akartam bizonyítani és ez sikerült. Borzasztó jó érzés ez. Aztán persze két nappal a futás után jött a hír, hogy az egész szakdolgozatomat írhatom át úgy, ahogy van. Mondanom sem kell, hogy másfél héttel a leadás előtt ez hidegzuhanyként ért, mivel rengeteget dolgoztam rajta. Nem akarok belebonyolódni a magyar felsőoktatásba, de hihetetlen, hogy ki van szolgálva a hallgató… miután egy délelőttöt szó szerint végig bőgtem úgy döntöttem, hogy elég volt a letargiából és nekiállok. Hozzáteszem, hogy a leadás előtti utolsó héten „barlanglakó” üzemmódra váltottam és alig volt némi kontaktom a külvilággal.

Aztán ezen a héten még volt más is. Nem szeretnék részletekbe bonyolódni, mert ez már nekem is a nagyon-nagyon privát szférámat súrolja, de fontosnak tartom megemlíteni. A legfontosabb, hogy legyen szó akármilyen szűrővizsgálatról, menjetek el! Az lényegtelen, hogy azt gondolod, hogy veled úgysem történhet semmi, vagy netalán nincs semmi panaszod. Az ördög nem alszik, és úgy gondolom, hogy egy időben felfedezett rossz dolog felbecsülhetetlen. Hiszen az első sokk után inkább hálát adsz, hogy IDŐBEN elmentél orvoshoz. Az orvosom után szabadon nevezzük beavatkozásnak (mert a műtét ijesztően hangzik). A beavatkozás… hát rossz volt maradjunk ennyiben. Most éppen egy hónapos kényszerpihenőn vagyok. Ez nekem a legrosszabb, mert nem tudok megülni túl sokáig a seggemen. Kvázi most mindent olyan lightosan kell tennem, hogy megalszik a tej a számban. :D Ennyit a rosszról, ami már úgy gondolom, hogy jó irányba fog menni. A szakdolgozatomat persze muszáj volt írnom, szóval összeszorított fogakkal csináltam tovább már a beavatkozás után pár órával. Még egyszer visszadobták majd két nappal a leadás után mentem köttetni és az is egy kalandos élmény volt, de azt inkább nem részletezem, mert megint belefutok abba, hogy szidom a rendszert és nem akarok palotaforradalmár lenni. A lényeg, hogy van még mit javítani. Leadtam. Öröm és bódottá. Vagy mégsem? Menjen csak le szépen az államvizsga és utána jöhet a következő dilemma, az álláskeresés. Az élet mégis szép. Azt hiszem, hogy a nehézségek megtanítanak minket arra, hogy megtanuljuk értékelni azt, amikor minden jó és ne blokkoljunk le, amikor a dolgok kicsit rosszabbra fordulnak.

2097214.jpg

Azért nem panaszkodom, mert nagyon sok jó dolog is történt velem. Ezekről azonban később. Visszatértem. Hamarosan újra jelentkezem.

Dóri