Gyanítom, hogy a konyhában is hasonló zseni vagyok...

 Az a bizonyos kék leves és a lekváros rántotta. Hmmm Bridget Jones és a konyhaművészete…de valljuk be, hogy nem a főzőtudásával fogta meg Mr. Darcy-t. Bridget után szabadon úgy döntöttem, hogy én is felfedem az egyik "legsötétebb" titkomat. ;)

bridget_joness_diary11.png

Bevallom, nagyon jó lenne azt mondani, hogy egy igazi gasztrokibic vagyok, de sajnos nem. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyrészt sokkal jobban szeretem, ha mások főznek és azt kóstolhatom- ki nem? höhö-  a másik dolog meg az, hogy nem igazán van érzékem a gasztronómiához meg úgy a konyhához sem. Aztán meg az is szerepet játszik, hogy el lettem könyvelve bénának és sokszor már magam is kezdem elhinni, hogy totálisan foggyos vagyok ezen a téren, ezért csak nagyon minimális energiát fordítok ezekre. Mondhatnám, hogy szinte semmit, de vallom azt, hogy az ember bármit képes megtanulni, és igenis ha majd saját háztartást fogok vezetni, lesz családom akkor biztos vagyok benne, hogy örömmel fogom majd a főzés csínját- bínját elsajátítani. Addig is marad a rántotta, a saláta meg az egyéb iszonyatosan primitív dolgok, de vállalom. :) Most lett vége a Konyhafőnök c. műsornak és azt például minden nap megnéztem. Egyszerűen csodáltam azt, hogy milyen kreatívak tudnak lenni egyesek és néhány alapanyagból "összedobnak" valami egészen elképesztően finomat. A hangsúly nálam itt is a kreativitáson van. Ha csinálsz valamit, akkor adj bele mindent és szívvel lélekkel műveld. A félmegoldásokat nem kedvelem.large_2.jpg

Szóval nem igazán szeretem, amikor furcsán néznek rám, azért mert nem tudok főzni. Régebben nevettem ezen, de ma már kicsit másképp állok ehhez a témához.  Már azt szoktam visszakérdezni, hogy: „Miért, te le tudsz vezetni egy szülést?” Hát igen, mindenki másban jó, ezért fantasztikus, hogy senki sem tökéletes. Azért mert nem tudok főzni, attól még teljes értékű embernek/nőnek érzem magam. Manapság amúgy is annyi elvárásnak kell megfelelni, hogy legyél tökéletes szerető, anya, háztartásbeli és persze a munkádból is hozd ki a maximumot. Sok olyan embert ismerek, akinek a főzés kikapcsolódás. Nekem az írás a kikapcsolódás, számomra a konyha idegen. Amikor viszont késztetést érzek és felbátorodva a konyha felé veszem az irányt, akkor gyakran letörnek az olyan megjegyzések, mint: „Úristen! Te mit csinálsz?”, „Le fog égni a konyha!” vagy a „Hagyd, majd inkább én megcsinálom!”. Na, ezek miatt úgy éreztem sokáig, hogy ez valami hendikepp nálam és nem kellene erőltetnem. Kezdtem elhinni, amit mondanak. Aztán egy ideje már nem foglalkozom ezzel. Van önkritikám és tudom, hogy valóban nem sok érzékem van a főzéshez, de mindezek ellenére úgy gondolom, hogy majd egyszer sikerül a gátlásokat legyőznöm és lesz bátorságom hozzá. A gúnyolódást már el tudom engedni a fülem mellett.

Az viszont hatalmas plusz pont, hogy saját magamat rendkívüli módon el tudom szórakoztatni egy-egy „próbálkozásom” alkalmával. Amikor a kotyogóval próbáltam kávét főzni és a vizet felülre töltöttem, vagy amikor a botmixer használata után még a szemüvegem is csupa avokádókrém volt. :D Hát szóval ezek azért elég vicces dolgok és nagyon jóízűeket tudok magamon nevetni. Azt hiszem, hogy ez is fontos dolog.  A nyár beköszöntével meg amúgy is inkább a friss nyers zöldségeket, gyümölcsöket részesítem előnyben és valóban, mindennek megvan a miértje. :) 

hostess.gif

Ti, hogy álltok a főzéssel? 

 

Dóri