Érzelmileg elérhetetlen

A következő téma szerintem sokak számára ismerős lesz éppen ezért bármi hasonlóságot vélsz felfedezni a valóságban, akkor már jó úton haladsz a felismerés felé. A csúf igazság, hogy önmagadat ámítod, és arra vársz, hogy „De mi lesz ha…?”, „Ez biztos azért van, mert…” El kell keserítselek, mert az pofonegyszerű magyarázat, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, vagy ha úgy érzed, hogy egy pasit egyáltalán nem érdekelsz, akkor az általában úgy is van.  Aki akar tőled valamit az mindent meg is fog tenni érted. Miért fektetünk mégis sokszor rengeteg felesleges energiát egy már eleve jövő nélküli dolognak? A következő sorokban megpróbálom megfejteni ezt a jelenséget. Miért vágyunk számunkra elérhetetlen dolgok után és miért veszítjük el közben teljesen az önbizalmunkat és az önbecsülésünket?!

unavailable.png

Egy női magazinban olvastam egy cikket arról, hogy miért van manapság annyi érzelmileg anorexiás férfi és miért fut a nők többsége pontosan ilyen férfiak után… Azt hiszed, hogy főképp benned van a hiba? Nos, az igazság az, hogy részben igen. Napjainkban a nőknek annyira alacsony az önértékelésük, hogy simán belemennek egy olyan „kapcsolatba” ahol a férfi, megalázza, megcsalja, de mégis ott van az a „van valakim” érzés. Ez valljuk be az önámítás magas foka meg a bebeszélés művészetének. Azt is meg kell, hogy mondjam, mi nők ezt zseniálisan tudjuk művelni. Szóval a lényeg, hogy itt vagy te egy független, erős nő, akinek a média manapság azt közvetíti, hogy egyrészt legyél az élet minden terén tökéletes, másrészt pedig mivel te egy erős XXI. századi nő vagy ezért nincs szükséged férfira, mert TE tökéletesen megállod a helyed egyedül is. Ugye ismerős? Azt gondolom, hogy ez egy nagy baromság! Társas lények vagyunk, mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízik, akit szerethet, egy szeretőre, egy társ, akire számíthat. Ez alól senki sem kivétel.  A helyzet a következő: Te azt mondod, hogy Ő egy macsó, egy kemény de érző lelkű férfiú, akit majd pont miattad fog megváltozni és különben is biztos csak valami védekező mechanizmus nála. Ilyen pedig nincs, na jó van, de azokat hívjuk cukormázas romantikus filmeknek. A legrosszabb ebben, hogy ez a „kemény macsó” valójában egy full érzelmileg sérült, gyáva emberke, aki viszont mesterien mindig nyitva hagy egy kiskaput, elhint egy érzelmi morzsát és persze te egyből újra ellágyulsz. Ő szépen kisurran a kapun, te pedig a legrosszabb amit tehetsz, hogy megint szépen elkezded magadnak bemagyarázni, hogy ez miért volt, összeesküvés elméleteket gyártasz és a legrosszabb amit tehetsz, hogy saját magadat hibáztatod. Magadba keresed a hibát, hogy nem vagy elég jó, elég okos, elég vékony és a többi és a többi… Az amúgy is megtépázott önbecsülésed persze csak egyre jobban széthullik, amit az idő múlásával egyre nehezebb összecsipegetni a padlóról. Az elhullott önérzet már csak ilyen. 

do-you-love-me-filtered.jpg

Ez egy ördögi kör vagy mondhatjuk, hogy a 22-es csapdája és jobb bele sem kezdeni, mert minél jobban belebonyolódsz, annál nehezebben tudsz a berögzült szokásaidtól megszabadulni. Egyáltalán lehetséges ez? A megszokás is ugyanolyan nagy Úr, mint a szükség. Egy ilyen férfi érzelmileg soha sem fog megnyílni, beengedni és te azt a rengeteg energiát, amit ebbe forgatsz, inkább fordítsd magadra. Ez lenne az optimális. Az igazság viszont az, hogy mi nők hajlamosak vagyunk mindig kifogásokat keresni és agyalni, pedig a férfiak negyed annyit nem gondolkoznak rajta.  Fontosnak tartom, hogy ne érezd magad gyengének, butának, hiszen te sokkal értékesebb vagy annál és ez tényleg így van, még ha óriási közhely. Próbáld meg feltárni az okokat, hogy miért vonzódsz elérhetetlen férfi után. Mindenki cipel magával „lelki sérüléseket” amik ott rejtőznek bennünk mélyen, és amiről azt hisszük, hogy sikeresen elzártuk egy sötét bugyorba. Sajnos ezek a dolgok, sokszor kimondatlan dolgok ott lapulnak, egyre csak halmozódnak és alig várják, hogy kitörjenek. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy mindenkinek vannak démonjai, nos azt hiszem ez valami olyasmi. Mi lehet a megoldás? Engedd el, engedd el a múltat és koncentrálj inkább arra, ami valóban boldoggá tesz. Add meg az esélyt magadnak arra, hogy valóban boldog lehess, hiszen ez az állapot minden csak nem az! Fogadd el, hogy álmaid férfija lehet, hogy mégsem az és valószínű, hogy Ő is egy „sérült lélek” (vagy rosszabbik esetben egy sz@rházi), akit nem tudsz „megmenteni”. Nem is kell megmenteni. Nem képes azt nyújtani számodra, amit te szeretnél, és te hiába küzdesz foggal, körömmel érte, nem fog megváltozni. Ez a kiábrándító valóság. Az egy másik dolog, hogy neki az most éppen tökéletes, amit te nyújtasz, pontosan emiatt kell neked lezárnod ezt a kapcsolatot. Hiszen gondolj csak bele, hogy milyen egy igazi kapcsolat ahol mindkét fél egyenrangú és milyen egy megalázó játszma, ahol teljesen elveszíted önmagad…

emma-stone-emotionally-unavailable.gif

Mi a véleményetek erről a jelenségről?

 

Dóri