Álomból rémálom- EFOTT 2015.

Először is azzal kezdeném, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ha az ember úgy dönt, hogy egy teljes hetet fesztiválozik, akkor nem egy luxus szálloda körülményeit fogja tapasztalni. Nincs is ezzel semmi gond. Kemping, sátor, nem alvás… úgy gondolom, ez mind beletartozik a fesztivál feelingbe. Amivel már komoly fenntartásaim vannak, inkább úgy mondanám, hogy rohadtul fel vagyok háborodva az nem más, mint az alapvető higiéniás dolgok. Igen, ez egy olyan dolog, ami szerintem nem úri kiváltság, hanem egy olyan dolog, ami egyszerűen már nevetséges is, hogy a 21. században beszédtéma lehet. Az idei jubileumi 40. EFOTT fesztivál álomszerűen kezdődött majd súlyos rémálommá vált nemcsak nekem, hanem még több ezer ember számára. Akkor most jöhetnek azok, akik azt mondják, hogy de mint hisztizel, ha akartad jól érezted magad. Köszönöm szépen a kioktatás, én jól éreztem magam mindaddig, amíg az egészségem nem került veszélybe, de erről később.

images_1.jpg

Kezdjük is az elején. Nem szeretnék minden apró részletbe belemenni és mindent fikázni, de sajnos kevés olyan pozitívumot tudok kiemelni, ami említésre méltó. Azzal kezdeném, hogy a lépésszámoló applikációm már a második nap kiakadt, ugyanis a kempingből a strandra lejutni minimum 20 perc volt. Az első pár napba ugyanis még nem nyitották meg közvetlenül a kemping melletti strandbejáratot, hadd gyalogoljon, a sok marha csak körbe egy hatalmasat ahol minimum 5 politikai sátor előtt el kell haladni. Komolyan egy vicc volt. A strandon árnyékot találni lehetetlen küldetés volt. Az emberek már egymás szájába feküdtek, de szó szerint. A kempingben ugyanez volt a helyzet. Akkor beszéljünk kicsit arról is, hogy az egész fesztivál egyenlő volt egy útvesztővel, életemben nem keringtem még annyit, mint ott. Nagyon kis finom volt a porban, a hatalmas kavicsokban a közel 40 fokban. Koncertekre nem jutottam be, mert az olyan fellépőket, mint a Wellhello-t, persze egy sátorba kell berakni, ahol minimum 60 fok van… ahogy bementél már fordultál is ki szépen. Az egyik sátrat ventillátorokkal hűtötték bár mondani sem kell, nem sokat ért. A sátrakat nappal szemben felállítani zseniális volt, ugyanis még este 8-kor is úgy tűzött a nap, hogy megmaradni nem lehettet.

A legnagyobb problémám személy szerint nekem azzal volt, hogy a tisztálkodási lehetőséget kb. olyanok voltak, mint valami lepukkant, ótvar szemétdomb tetején. A zuhanyzóba 5 db WC és 4 db zuhanykabin volt, amit jobb esetben akkor tudtál használni, ha vagy felkeltél reggel 6-kor (vagy le sem feküdtél) vagy szépen kivártad a sorod, ami minimum 1 órás várakozási időt jelentett. Egyébként szerintem annyira mocskos volt a zuhany, amiből természetesen jéghideg víz folyt csak, hogy koszosabban jöttél ki. Elnézést kérek azért, hogy igényem van a melegvízre mert azért hiába volt hőség , hajat mosni azért hideg vízben nem az igazi. Arra is igényem van, hogy legalább egy nap többször tisztítsák már ki azt a rohadt zuhanyzót, vagy legalább javítsák már meg a rossz csapokat mert nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog lenne. Az sem olyan eszméletlen nagy kérés, hogy a WC-be legyen wc papír, szerintem.  A Toi Toi Wc meg baromi jó, csak éppen este a sötétben, más húgyában, szarában taposni nem valami kellemes dolog. Értem én, hogy fesztivál van, totálkodunk meg minden, de azért nem Woodstockban vagyunk. Vagy mégis?

Akkor itt térnék rá az én kis történetemre, ami tényleg emlékezetes marad számomra szerintem egy életre. Először is azzal kezdeném, hogy nem hemperegtek csatak részegen a fűben. Hogy miért fontos ez? Mindjárt kiderül. Péntek délután volt nekem már a 4. fantasztikus napom eme remek fesztiválon. Nekem sikerült szénné égnem már az 1. napon mivel hiába kentem magam, hiába volt kalapom, árnyék hiányában a hófehér bőrömmel ezt sikerült produkálnom. Pedig nem vagyok az a felelőtlen fajta. Szóval a pénteki strandolás után, valami furcsát kezdtem érezni magamon. A bőröm, a karom, a mellkasom de legfőképpen a lábszáraim, a bokám hipersebességgel elkezdett vörösödni, dagadni, viszketni, égetni.  Aztán jött a feketeleves… tele lettem kiütéssel. Gondoltam biztos a bőröm megadta magát és napallergiám lett, olyan még úgysem volt. Aztán amikor nem akart elmúlni akkor már gyanakodni kezdtem. Az elviselhetetlen hőség, az izzadás miatt persze még jobban ki volt téve az irritációnak és megmondom őszintén, hogy én estére már majdnem sírva mentem vissza a kis sátramba, hogy én most azonnal hazajövök, mert ezt már nem bírom tovább. Előtte még elbattyogtam a parton lévő egészségügyis fiúhoz aki egy calcium tablettával tudott kisegíteni. A kellemetlen tünetek azonban nem akartak múlni. Este már a mentősökhöz mentem, akik nagyon készségesek voltak, bekenték a bőrömet valamilyen aloe verás cuccal majd elmondták, hogy bizony nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen panaszokkal kereste fel őket. Muszáj volt megkérdeznem, hogy lényegében most mi is történik velem, mert én ilyet még nem tapasztaltam. A válasz pedig eléggé megdöbbentett: A füvet a fesztivál előtt GYOMIRTÓVAL KEZELTÉK! Hát, köszi! Akkor még nagyon is bíztam abban, hogy ez az allergiás reakció amilyen gyorsan támadt, olyan gyorsan el is fog múlni. Húúú mekkorát tévedtem! Az este folyamán már olyan elviselhetetlen volt a fájdalom, hogy még egy látogatást tettem a mentős kollégáknál. Akkor már lefektettek, pulzust mértek,  megkérdezték, hogy nem dagad -e a torkom stb…  Nem vagyok egy szimulálós fajta gondolom már látszott rajtam az elkeseredettség, hogy kb. mindjárt levakarom a saját bőrömet. Kaptam Fenistil gélt, calciumot majd ismét utamra engedtek. Na, akkor lett elegem! Tényleg már a sírás fojtogatott, este 10-kor felballagtam egyedül a sátramhoz majd éjfélkor úgy döntöttem, hogy alszom, vagyis megpróbálok. Legfőképpen arra összpontosítottam, hogy az éjszakát átvészeljem nagyobb gond nélkül. Mivel tisztában vagyok vele, hogy ide mindenki bulizni megy, ezért nem akartam más kedvét elrontani, nem szóltam senkinek sem. Utólag mondom, hogy nem kívánom ezt az élményt senkinek sem!

Másnap reggel felkelés, szégyen vagy nem, mivel másra nem számíthattam felhívtam édesapámat és megkértem, hogy jöjjön el értem, mert ez valami borzalom. Pakolás, sátorbontás a 40 fokban, kivergődés a porba, mocsokba a csomagokkal. Néhány ponton úgy éreztem, hogy tényleg össze fogok esni és ennyi volt. A lábaim bedagadva, kiütésekkel tarkítva, fájdalommal telve, de rendíthetetlenül vittek a célom felé, hogy kijussak innen minél előbb. Vissza sem néztem! Sajnáltam, hogy lemaradok a záró estéről, de így semmi értelme nem volt maradni. Vasárnapra sem akart szűnni a dolog, ezért anyukám unszolására a sürgősségire mentem. Azért nem szerettem volna ott kikötni, mert féltem, hogy kiröhögnek, hogy ilyen dolog miatt megyek.  Az orvosok szerencsére nagyon megértőek voltak és elmondták, hogy ez biztosan nem napallergia, hanem valamiféle vegyszer okozta allergia. Nem sokat totojáztak vénásan kaptam gyulladáscsökkentőt és antihisztamint majd a váróba kellett egy órát ülnöm, hogy kiderüljön hatott –e. Amikor visszahívtak az orvost idézve: „Hát ez nem lett szebb’”. Nos, igen valóban nem. Kaptam még otthonra is tablettákat, amit be kell szednem, ha nem javul, akkor pedig a háziorvoshoz kell mennem. Azért osztottam meg ezt a történetet, mert lehet, hogy másnak ez egy roppant jelentéktelen dolog- nyilván mert nem vele történt- ám mégis ha az ember egészségről van szó, az nem lehet játék tárgya. Sosem tudhatjuk, hogyan reagál a szervezetünk ilyen esetekben, mert akár fulladást is eredményezhetett volna ez a kis kalandom a vegyszerekkel. A szervezőknek csak gratulálni tudok, hogy sikeresen elintézték nekem és még jópár embernek a fesztiválját. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy megosztottam a történetem dióhéjban pár efott-os közösségi oldalon található csoportban, ahol bizony nem egy ember jelezte, hogy neki is hasonló tünetei voltak. Olyan is volt, akinek az arca lett kiütéses, vagy a szeme dagadt be. Volt, aki privát üzenetben írt nekem, az élményeivel kapcsolatban.  Azt gondolom, hogy ennyi hasonló tünettel bíró ember csak nem kamuzik. Roppant kellemetlen és egyben bosszantó dolog volt ez. Igazából ennyi erővel nyugodtan a vízhálózatba is önthettek volna egy kis permetlevet, hadd pusztuljon mindenki! Nem is értem, hogy ép elméjű ember, miért tesz ilyet?! Ez vérprofi szervezés volt gyerekek! Ez volt a második és egyben utolsó EFOTT fesztiválom. A hetijegyet szerencsére nyertem ezért ott nem volt anyagi veszteség sem, bár sokat nem is költöttem, amúgy sem mert az órákon át tartó sorbaállást bizony én kihagytam. Jelentős anyagi veszteség tehát nem történt. Viszont a csalódottság hatalmas.

Ma hétfő van. A lábam úgy látom, hogy még mindig nagyon csúnya, de már kezd a gyógyulás útjára lépni. Befejezésképpen pedig következzen néhány saját magam által készített kép, a fázisokról és arról, hogy ez tényleg csúnyábban is végződhetett volna. Aki pedig azt hiszi, hogy csak nekem voltak ilyen problémáim, az nyugodtan keresse fel a közösségi oldalon található csoportokat  és szemezgessen a kommentek közül! Link ITT és ITT.  

Az EFOTT HIVATALOS Facebook oldaláról folyamatosan törlik a negatív kommenteket! Ennyit a szólásszabadságról...

Azért én kíváncsi lennék, hogy hány ember járt még így!

Dóri   

phototastic-2015_07_20_a4551145-1b64-470c-9294-788c23cec2c1.jpg  phototastic-2015_07_20_9ddf787f-46fe-4692-bc8e-2e759e28ce8e.jpg

 

 



 

 

 





 

 

11721768_1028720180485126_557344485_n.jpg