Neked mi a kifogásod? | Az én kihívásom| #The4WeekChallenge

Nagyon sokat töprengtem azon, hogy megírjam –e ezt a bejegyzést. Egyrészről azért mert nagyon személyes, és ahogy már említettem, ha kitárulkozol, akkor támadási felületet hagysz magadon. Azonban úgy érzem, hogy ezen már túlléptem. A felfogásom szerint, ha egy ember gondolkodásmódját sikerül megváltoztatnom az már nekem siker! Miről is lesz szó ebben az írásban? Arról, hogy mindenkinek szabad akarata van dönteni a saját dolgairól, életéről, cselekedeteiről és legfőképpen arról hogyan él és gondolkodik! Sokkal egyszerűbb azonban azt mondani, hogy „Ez nekem nem megy!”, „Ezt én nem érdemlem meg”, „Nem akarom, mert.”, „Nem megyek, mert nem szeretem.” és a többi… Kihagytam volna valami? A továbbiakban felsorolok pár példát a saját repertoáromból illetve a környezetemben gyakori kifogásokból.

images_4.jpg

Nati - A Cup of my life blog szerzője egy felhívást tett közzé #The4WeekChallenge néven. Nagyszerű kezdeményezésnek tartom, amiben szívesen részt veszek. Az én 4 hetes kihívásomnak azt a nevet adtam, hogy kifogások nélkül. Nem a kifogásokat fogom keresni az élet bármely területén, hanem a megoldásokat. Negatív gondolatoknak helye nincs! Ezzel kapcsolatban terveim szerint minden héten legalább egy posztot írni fogok. Van kedved csatlakozni? Bármi lehet a te saját 4 hetes kihívásod a lényeg csupán annyi, hogy vidd végig és majd egy hónap elteltével számolj be a változásokról és oszd meg a többiekkel! Az Instagramon #The4WeekChallenge hashtag alatt pedig tölts fel képeket vagy egyszerűen csak gyűjts inspirációt másoktól! A kihívás ma indul!  

A méhnyakrák szűrés

Fogorvos, nőgyógyász, tüdőszűrés stb.… mik jutnak erről először eszedbe? Nőként és szakemberként is a szűrővizsgálatok fontosságát mindig is kihangsúlyozom, a családomban, a környezetemben. Évente egy alkalom semmiség ahhoz képest, hogy mennyi rossz dologtól tudjuk megóvni magunkat. Az egészség a legfontosabb dolog az életünkben! Ezt általában csak akkor tudjuk értékelni, ha átéltünk már valami negatív dolgot ezzel kapcsolatban. Elmesélem az én történetem. Ha azt mondom, hogy nőgyógyász akkor persze, hogy minden nőnek az ugrik be, hogy kellemetlenség! Igen valóban nem szeretjük, nem kellemes és a többi… de évente egy alkalommal 10 perc vizsgálat megéri, hogy esetleg később megannyi fájdalomtól mentesülj?!  Így kimondva egészen nonszensznek hangzik ez az intervallum. Eddig is rendszeresen jártam és minden rendben volt egészen tavaszig, amikor is kiderült, hogy kóros szöveteket találtak a szervezetemben. Pontosan akkortájt indult a Kend a rúzst! Merj kenni, merj tenni! nemzetközi kampány - ami a szűrővizsgálatok fontosságára és a megelőzésre hívta fel a figyelmet. #SmearforSmear #Malyvavirag 

065030f0-893b-0132-1dda-0a2c89e5f2f5.png

 Georgia May Jagger

 Az első gondolat persze az, hogy ez miért velem történik, miért azzal, aki sosem hanyagolta el ezt a témát? Aztán a lehetőségek, hogy egy kisebb beavatkozással megoldható ez a probléma, mert később ez a kóros szövet lesz a táptalaja a még komolyabb problémáknak, ami a méhnyakrákhoz vezet. Három hét múlva már meg is történt a beavatkozás, ami persze, hogy nem volt kellemes és rettentő rossz volt és fájdalmas, de az a 20 perc nekem megérte azt, hogy később ne legyen belőle még nagyobb probléma. Aztán a műtét utáni lábadozás sem túlságosan jó, de amikor 3 napja kontroll után az orvos közli veled, hogy: „Hölgyem Ön teljesen egészséges!”- annál felemelőbb érzés nincs is! Amikor egy mázsás súly szakad le rólad és te legszívesebben csak sírnál örömödben. Ez az én történetem. Mint ahogy más fiatal, teljesen átlagos, nem szült nő én sem gondoltam volna, hogy baj lehet. Magyarországon évente félezer nő hal meg méhnyakrákban, pedig az esetek többsége megelőzhető lenne egy vizsgálattal. A riasztó pedig az, hogy a 20-30 éves korosztályban egyre növekszik a megbetegedések aránya. A még riasztóbb adat pedig, hogy a nők jelentős része egyszerűen nem megy el évente szűrővizsgálatra vagy egyáltalán nem volt még ilyen vizsgálaton sem! Miért? Mert kifogásokat gyárt, hogy miért nem. A környezetemben okos, tanult fiatal lányok igazából számomra is hihetetlen, de nem is tudnak erre a kérdésre értelmeset válaszolni. Nem is lehet. Neked mi a kifogásod?

Egy kis statisztika:

"Egy 2003-as szűrőprogram során 600 ezer 25-65 éves nő kapott felkérést a szűrésen való részvételre (ún. behívólevelet). Közülük azonban csak körülbelül minden harmadik ment el az OEP által támogatott szűrővizsgálatra. (A magánorvosoknál elvégeztetett szűrésekkel együtt ez az arány kedvezőbb, de azok a vizsgálatok nem szerepeltek a program nyilvántartásában.)"/Forrás: hazipatika.com/

no-more-excuses.jpg

Ha az a volna ne lett volna

Utálom a munkám! Mégis csinálom, mert igen a mai világban az egy rohadt nagy luxus és szerencse, aki azt csinálja, amit szeret. Kell a pénz és igen a mókuskeréknek forognia kell! A lehetőségeink is különbözőek ezt is tudom. Ha azonban tudnál változtatni és mégsem teszed meg, mert kifogásokat gyártasz, akkor azt minek nevezed? Lustaság? Nevezzük akárhogyan de ne várd, hogy a sült galamb a szádba repüljön, mert nem fog! Ha szerencséd van persze igen, de azért elsősorban tenned is kell.

Utálom a környezetemben lévőket, de mégis jópofizom velük!- Barátok? ( Nem, de hallgatok rájuk mindenben.) Megyek utánuk, mint a birka és az nem számít, hogy mindenki kibeszéli a másikat és ott rúg belé ahol nem szégyelli, de ők  A BARÁTAIM! Valóban kell ez? Mindig a leghülyébbet kell követni persze.  Más a véleményem, de mivel egyedül vagyok vele, ezért inkább nem mondom.

no-excuses.jpg

Nem érzem jól magam a bőrömben, utálom a testem és saját magam, de a külvilág felé azt közvetítem, hogy azt lássák, hogy én így is boldog vagy!- Önámítás magasiskolája és ezek a fentebb említett „barátok” még adják alám a lovat, és ha valaki megmondja őszintén, hogy ha így érzel, akkor miért nem lépsz… akkor megsértődöm és bevágom a durcit! Most akkor mit is akarsz? Döntsd már el végre! A nem akarásnak nyögés a vége. Ha valaki megmondja őszintén, hogy amit csinálsz az nagyon visszatetsző akkor inkább ő az, aki jót akar neked és becsüld meg! Nem megsértődni kell, hanem változtatni. Le akarsz adni pár kilót? Egészségesebb akarsz lenni? Életmódot akarsz váltani? Kis lépésekkel kezd, ahogy neked jó és ne szégyelld, mert valahol el kell kezdeni. Nem lesz könnyű, de vidd végig és majd meglátod, hogy szépen jönni fognak az apróbb majd a nagyobb sikerek. Rajtad áll, hogy mi lesz belőle. A tested egy templom sose felejtsd el.  Legfőképpen pedig azt ne hogy szeresd magad! Mindegy, hogy 120 kg vagy 50 kg, csak érezd jól magad és ne mutass olyat a külvilág felé, ami egyáltalán nem igaz! Ha valami nincs rendben a lelkedben az úgyis feltűnik másoknak és akkor kezdesz majd hiteltelenné válni.  Én mertem változtatni, kilépni valamiből, ami amúgy szuper volt, csillogó, sikeres és népszerű, de mégsem éreztem jól magam benne. Folyton megjátszottam magam és olyan voltam amilyennek látni akartak közben meg elfelejtettem azt a lányt, aki mindig is voltam! Aki, mert más lenni, máshogy gondolkozni és büszke volt rá. A kálváriámról már írtam és nem is akarom újra leírni, de most lassan egy évvel ezután elmondhatom, hogy most kapom a pozitív visszajelzéseket. „Dóri, sugárzol!”, „Olyan más vagy. Látszik rajtad, hogy jól érzed magad, ki vagy cserélve.” Egyébként a változás érdekes dolog, mert egyrészről az, de én úgy mondanám, hogy végre újra önmagam vagyok! Minden fejben dől el. Ha a gondolataid, érzéseid összhangba kerülnek a cselekedeteiddel az a harmónia vagy a kiegyensúlyozottság. Ez pedig előbb-utóbb látszódni fog rajtad és utána neked már csak élvezni kell a gyümölcsét. :)

Szóval neked mi a kifogásod?

Dóri