#The4WeekChallenge 4.hét | Merj nagyot álmodni! ~Összegzés~

Számomra hihetetlen, hogy eltelt a 4. hét is és már a kihívás befejező részét írom! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezzel a négy héttel le is zártam a folyamatot, amit lassan már egy éve elkezdtem. Továbbra is ugyanúgy, olyan mentalitással megyek előre, mint ahogy eddig is tettem. :) Szeretném megköszönni Natinak, az ötletgazdának és a többi bloggernek, aki részt vett ebben a kihívásban és írásaikkal rengeteg motivációt adtak. 

A #The4WeekChallenge sorozatom írásait itt találjátok:

Az én kihívásom- Neked mi a kifogásod?

1. hét- Egy év margójára

2. hét- Magad helyett miért másokkal foglalkozol?

3. hét- Rossz álmok

momentcam_20151022191051.gif

Egy kis animációs huncutság rólam :D

A kihívás lényege számomra az volt, hogy kifogások nélkül éljem a mindennapjaimat, és ha valamivel falakba ütközöm, akkor próbáljam meg más irányból megtalálni a megoldást. Azt hiszem, hogy ez sikerült is. Az egészség a legfontosabb egy ember életében és sajnos ezt gyakran csak akkor tudjuk értékelni, ha valami rossz történik velünk. Ezért fontos, hogy odafigyeljünk saját magunkra és a környezetünkre is, hiszen a testünk mindig jelez a környezetünkben lévők is. Lehet, hogy valaki nyíltan nem mer segítséget  kérni csak burkoltan szóval figyeljünk az apró jelekre és ne legyünk lekicsinylőek a másikkal szemben akármennyire kis problémának tűnik, mert ami nekünk jelentéktelen az lehet, hogy másnak nem az! Legyünk elfogadóbbak. Ez egy hosszú folyamat és nyilvánvaló, hogy nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni a változás, hanem egy hosszú és egyáltalán nem könnyű utazás során. Elhagyni a járt utat nehéz dolog, hiszen minden, ami eddig a kényelmet biztosította az eltűnik, de aki elég bátor, hogy felfedezzen ismeretlen ösvényeket és kitartó annak a jutalma biztosan nem marad el! Egy idő után szépen elkezded bevonzani a pozitív történéseket, élményeket szerzel. Számomra ez a legfontosabb: tapasztalni, még ha ez néha negatív dolgot is jelent, csak érezzem, hogy élek! Nem álarcot felvenni csak azért, hogy elfogadjanak, vagy azt higgyem így nagyon népszerű lettem, mert az emberek rohadtul nem téged fognak így szeretni hiszen csak egy szerepet játszol. Ha végeztél ezzel a szereppel és felfeded az igazi arcod, akkor meg hirtelen elpártolnak tőled. Komolyan ilyen emberekre szükséged van? A sok felesleges pózolás a külvilág felé nekem teljesen tönkretette a lelkem. Amikor arra keltem fel egy nap, hogy nem tudok egy olyan dolgot sem mondani, ami boldoggá tesz, és rohadtul célom sincs az életben, akkor döntöttem úgy, hogy inkább egy másik utat választok.

12027763_648115708625066_4706338076386308748_n.jpg

A választások pedig fontosak. Nincs olyan, hogy: "de nekem ezt muszáj volt elvállalnom"- miért nincsen? Mert mindenről te döntesz, mindig ott van a lehetőség, hogy válassz! Tudod, mint Neo-nak a Mátrixban a piros és a kék kapszula kapcsán. Te választasz, a te felelősséged és utána ne mond, hogy nem volt más lehetőséged, mert ez nem igaz! Legalább másokat ne ámíts, ha már magaddal nem tudsz őszinte lenni, mert az önbecsapás a világ legnagyobb butasága. Nem mindig a leghülyébbet kell követni, csak mert az a legkönnyebb opció. A barátok azért vannak, hogy segítsenek és motiváljanak. Milyen barát az, aki kinevet, aki nem hisz benned, vagy aki szimplán megmondja, hogy ha ilyen meg olyan nem kívánsz lenni, akkor te nem vagy közéjük való?! Ez tudod milyen barátság? Nyomdafestéket nem tűrő sorokban tudnám ecsetelni személyes példákkal, de nem teszem, mert ezeket a dolgokat már lezártam magamban és örülök, hogy így tettem. Általánosságban minden rossz élményért is hálás vagyok, mert ezek nélkül most nem tartanék, ott ahol vagyok. Nem írnék blogot, nem lenne munkám, nem végeztem volna el az egyetemet és nem lennének olyan barátaim, akikért nem győzök hálás lenni. :) Olyanok, akik megmondják, ha éppen olyan állapotban vagyok, ami nagyon gáz, bátorítanak, hogy elérjem a céljaimat és nem beszélnek ki a hátam mögött, nem irigykednek, a sikereimre egyszóval VELEM ÖRÜLNEK HA JÓ, VELEM SZOMORKODNAK HA ROSSZ. Tökéletes összhangban. Nem is vágyom másra. 

momentcam_20151022191148.gif

Köszönöm, hogy elviseltek engem, a néha Makrancos Katát. Nem egyszerű történet :)

A kihívás során arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy minden döntés a saját kezünkben van. Ha valami hülyeséget csinálunk vállaljuk érte a felelősséget, de ne próbáljuk meg másra kenni a felelősséget. Ha úgy érzed, hogy a pózolás az, ami boldoggá tesz illetve az a fontos, hogy megfelelj a külvilág számára az is egy perspektíva, csak nem nekem. Egy idő után rá fogsz jönni, hogy minél inkább másoknak akarsz megfelelni annál inkább szenvedni fogsz, mert egyrészt senki sem tökéletes és sosem leszel elég jó, mert mindig találnak majd fogást rajtad. Ha felfeded az igazi arcod az természetesen nem fog a többségnek tetszeni, de ha bevállalod, hogy korántsem vagy tökéletes és nem is akarsz az lenni akkor egyszerűen nem lesz mibe belekötnie másoknak. A legszebb pedig az, hogy egy idő után már nem is tudnának mibe, hiszen te nyílt lapokkal játszol. Ez az igazi szabadság a léleknek! Meglátod majd, hogy milyen felemelő érzés ezeknek az embereknek az arcába mosolyogni egy bizonyos idő után. :) Az, hogy ez mennyi idő múlva következik be azt nem tudom megmondani. Lehet, hogy hónapok, de az is lehet, hogy évek után. Egy a fontos, hogy úgy éld az életed, hogy elégedett legyél és tudd, hogy minden nap megteszel mindent, kihozod a maximumot és a végén ne az elszalasztott lehetőségeken keseregj. Manapság nehéz fiatalnak lenni abból a szempontból, hogy szinte minden téren azt várják el tőled, hogy megfelelj, ami persze lehetetlen. A gyermeki éned sose vesszen el, de azért 25 éves korod körül egy túlkoros kamaszként viselkedni a felnőtt lét határán - csak mert félsz kilépni ebből az édeni állapotból- már annyira nem pálya. Nem is várhatod el, hogy így komolyan vegyenek csak ennek tudatában meg ne is keseregj ezen. Ne az az ember legyél, aki az elvárásoknak akar folyton megfelelni. Legyél az az ember, aki tudja, hogy mitől lesz boldog és ennek érdekében mindent meg is tesz! Amikor beláttam, hogy bizony nekem néha hiányzik a múltam, az a csodaszép, felhőtlen, vidám időszak, amikor nem kellett olyan dolgokkal foglalkoznom, mint a "felnőtteknek". A jó és a rossz is egyaránt hiányérzetet kelt bennem jelenleg, mert tudom, hogy ez már a múlt és soha többet nem jön vissza. Ilyenkor arra gondolok, hogy milyen szerencsés ember vagyok, hogy nekem megadatott egy ilyen korszak, amikor szabadon szárnyaltam, mint a madár. Az "ember tragédiája" viszont, hogy mindennek van eleje és vége és hiába tiltakozol kézzel-lábbal ellene, egyszer csak lezárul egy korszak. Kihoztad belőle a maximumot, élvezted és most jön valami új, valami ismeretlen, ami felkészít egy újabb kalandra. Hogy mire? Azt csak az élet fogja megmutatni, idővel... legyél hát hálás minden pillanatért, mert minden téged szolgál.

A boldogság a legfontosabb mindegy hogy számodra ez mit jelent, de ne szégyelld soha! Nem kell mindenkinek megfelelni, de a világot nem azok viszik előre, akik ölbe tett kézzel várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön! ;)

momentcam_20151022191045.gif

Dóri