A szofisztikáltság csimborasszója

A mai napon 2015. november 15-én egy borús, esős vasárnap reggel, zöld teát kortyolgatok, és közben azon gondolkodom, hogy mi az, ami furcsa?! Tegnap utaztam éppen haza egy élményekkel teli, egri hétvége után ahol egy szakmai találkozón vettem részt. Aztán rájövök, hogy pontosan egy éve ezekben a napokban döntöttem el, hogy változtatni fogok az életemen, vagyis kezembe veszem végre a sorsom irányítását. Kiléptem a komfortzónámból és elkezdtem azt az utat, ami egyáltalán nem volt sárga kövekkel kirakva. A legnagyobb váltás az volt, hogy az eddigi negatív gondolkodásomat tudatosan pozitívra cseréltem. Nem volt könnyű menet. Aztán a napokban azon kaptam magam, hogy az agyam már egyszerűen annyira ráállt a pozitív gondolkodásmódra, hogy nem tudok negatív gondolatokat gyártani. Tudjátok, mint mikor egy üzlet beindul, és csak úgy vonzod be a jó dolgokat. Elkezdtem élményeket is gyűjteni, tapasztalni. Sokszor írtam már erről a folyamatról nektek és nem akarom mindig magamat ismételni, de egyszerűen csak el akarom érni azt, hogy TE is el hidd azt, hogy bármire képes vagy és ne a kifogásokat gyárts, hanem hidd el, hogy az álmaidat igenis elérheted és a legnagyobb gátló tényező csak te magad lehetsz! Az álmaidért neked kell tenned, mert semmi nem fog csak úgy az öledbe hullani, de ha tudatosan műveled a dolgokat, akkor bizony megkönnyítheted a helyzeted. Szóval mi is az a furcsaság, amit érzek? Az, hogy most már egy év leforgása alatt tényleg elhiszem, hogy bármire képes vagyok és a határ a csillagos ég. A legfontosabb pedig, hogy merek nagyot álmodni és ezért mindent meg is teszek! Sosem voltam még ilyen határozott. Sosem éreztem még ilyen jól magam testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Azt hiszem, erre mondják, hogy harmónia. :) Tudnod kell, hogy erre te is képes vagy! Szeretnék megosztani pár gondolatot, amit az egy év leforgása alatt megtapasztaltam, remélem segít majd az indulásban. Hiszek abban, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen! ;)

A szofisztikáltság csimborasszója jelentése nem más, mint a kifinomultság netovábbja/tetőfoka. Azért lett ez a bejegyzés címe, mert elsősorban egy kis fricskának szántam. :) Hogy kinek/kiknek? Azt kell mondjam, hogy a régi önmagamnak főleg és azoknak az embereknek a környezetemben, és nem a környezetemben akik még tényleg azt hiszik, hogy " a bébiuborka, a szofisztikáltság csimborasszója" mint Pam-nek, Bridget Jones édesanyjának. Nos, igen a legfontosabb az, hogy beismerjük a hibáinkat is, de ami még ennél is fontosabb, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak. Természetes fontos, hogy másoknak is, de amíg saját magadnak nem tudsz addig mit sem ér az egész. Pontokba szedve mutatom be, hogy honnan hova jutottam a fejlődés terén, saját személyes példákkal alátámasztva. 

blog-bridget-jones-christmas-jumper.jpg

1, A felismerés

Nagyon fontos, hiszen ha már felismered, hogy valami sántít valami nincs rendben és nem érzed jól magad egy adott helyzetben, környezetben akkor már elkezdődik valami... Fontosnak tartom, hogy ezeket a dolgokat minél előbb tisztázd magadba és ne halogasd a megfelelő lépések megtételét. Hogy miért? Tudod, van az a bizonyos pohár, ami csak szépen lassan megtelik, és ha nem jól kezeled, akkor robban és széttörik és kifolyik. Nem szoktam a múlton rágódni, de ma már sok mindent másképp csinálnék, és nem hagynám, hogy eljussak egy olyan pontra, hogy minden hidat felégetek magam mögött és lelépek.

giphy_5.gif

2, Akard a változást!

Ezt viszont csak változtatással tudod elérni. Az meg iszonyatosan kemény meló és egyáltalán nem könnyű. Ez az a rész, amikor szépen fokozatosan megváltoztatsz kis dolgokat, majd amikor hozzászoksz akkor el sem tudod képzelni, hogy előtte hogy élhettél másképp. A lényeg a fokozatosságon van szerintem bár én egyik napról a másikra tettem meg az első lépést. Az igazság az, hogy ebben mindenki maga érzi, hogy neki mi a jó módszer. Nekem volt egy utolsó csepp a pohárban majd 2 napra rá már döntöttem is, hogy véget vetek mindennek. Elég drasztikus volt és ezt tényleg szó szerint értem. A színtér ahol előtte majdnem 5 éven át a mindennapjaimat éltem megszűnt számomra. A helynek a közelébe sem mentem 4 hónapig!!! Utólag nem bánom, de a drasztikusság nagyon megviselt bár az én döntésem volt. Ne várd, meg míg ilyen helyzetbe kerülsz. Rám jellemző, hogy a végletek embere vagyok, ami nem biztos, hogy pozitív tulajdonság, de számomra ez vált be. Az ilyen köztes állapotokat nem bírom elviselni, inkább szeretek tisztán látni, még ha az negatív is. 

12235016_654587981311172_9049822811586925051_n.jpg

3, Ne másoktól várd a megoldást!

Ez is olyan dolog, amibe sokan "belefutnak". A problémáidat viszont senki nem fogja helyetted megoldani és azért, hogy neked jobb legyen, bizony nagyon sokat kell dolgoznod. Először is ne hallgass senkire! Ne hagyd magad befolyásolni, tedd azt, amit úgy érzed, hogy tenned kell, ami belülről jön mondhatni, hagyatkozz a megérzéseidre. Lehet, hogy más teljesen hülyének fog nézni, mint engem, aki egyik nap még ez volt a másik nap meg már más és nem fogják megérteni, de szerintem teljesen felesleges is. Ebben az állapotban néha csinálsz meggondolatlan dolgokat és hát nem hiába szokták mondani, hogy mindenki a saját kárán tanul, de ezek úgy gondolom a fejlődés elengedhetetlen részei. 

kepe.jpg

4, Légy önmagad.

Ez számomra a legfontosabb dolog mind felett! Ha belegondolok, hogy nem is olyan régen még milyen felszínes vonásaim voltak...brrrr komolyan hányni tudnék saját magamtól. Most már persze inkább nevetek ezen és belátom, hogy ez micsoda vakvágányos időszak volt, de azért ezt sem volt egyszerű beismerni. Kicsit konkrétabban arra gondolok, hogy habár színház az egész világ, de azért ha már elkezdesz egy szerepet játszani, azért mert csak így vagy "menő" mások szemében az már régen rossz. Az is, ha olyan emberek vesznek körül, akiktől szintén hányni tudnál, szó szerint. Próbáltam megfelelni, próbáltam "menő" lenni aztán rájöttem, hogy szépen lassan elveszítettem önmagam és kezdtem felvenni olyan személyiségjegyeket, amik hát enyhén szólva visszataszítóak. Amikor azt hittem, hogy egy szép hangzatos pozíció a nevem mögött, egy szép hangzatos környezetben sokat jelent és én vagyok valaki. Egy senki voltam egyébként ott. Amikor persze a tudomásomra hozták, hogy igazából az ő értékrendszerükben (már ha van ilyen) sz@rt sem érek és legyek ilyen meg olyan, na, akkor telt be a pohár! Egyébként abszolút hálás vagyok, ezért mert nélkülük most nem tartanék ott ahol. :) Azt mondom, hogy ha egy kicsit is elbizonytalanodsz abban, hogy  a környezeteddel valami nagyon nem stimmel, akkor ne is erőltesd. Az erőlködés csak rosszabb helyzetbe taszít, ez a meglátás az élet bármely területén megállj a helyét. Amikor azt látom, hogy fiatalok vergődnek és elnézést, ha durván fejezem ki magam, de aki 10 év alatt nem tud elvégezni egy nyomorult egyetemet, 30 felé közeledve kollégiumban él, életében nem dolgozott, (bocsi, de a rendes munkában nem az van, hogy akkor csinálsz valamit, amikor kedved tartja). Akinek egy szerdai buli a hét legfontosabb momentuma (természetesen talj részegen), akinek semmi célja nincs a jövőjét tekintve és élete legnagyobb teljesítményének azt érzi, hogy kapott egy "tisztséget" az eléggé rossz úton jár. Mondjuk nekem is ez jelentette egy időben a mindent és ez normális is, de egy idő után tudni kell váltani. Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor kvázi végigpiáltam az egyetemei félévet és kb. nem tudom, hogy mit csináltam, de ez már elmúlt. Az a baj, hogy nagyon sok embernél ez sajnos nem így van. Biztosan elhiszem, hogy baromi jó neked, ha ezt mondod, de nem attól leszel menő, hogy minden buli képen ott vigyorogsz, mert te vagy valaki aztán meg bőgsz egy átmulatott éjszaka után, alkoholmámorba úszva, mert rájössz, hogy valami rohadtul nincs rendben. Sokszor voltam így, nem szégyellem bevallani. Szóval sajnos néha rájössz, hogy az élet nem fenékig tejfel, de felesleges színészkedni. Teljesen felesleges. 

tumblr_lz1pr6dbz81qcj7k0o1_500.gif

5, A barátok, a támogató környezet, a család

A legfontosabb, hogy a család szent és sérthetetlen és ők azok, akik minden baromságom ellenére szeretnek és támogatnak. :)  Aztán ott a támogató környezet, ami nem azt jelenti, hogy együtt buliztok, isztok aztán meg amúgy simán kibeszélnek a hátad mögött, a szemedbe meg mosolyognak. Ez se nem támogató, se nem környezet. Ez egy rakás felkapaszkodott senki története, akik azt hiszik, hogy valakik és te is ezt gondolod magadról. Nem attól leszel überkirály, hogy másokat megalázol, másokat megfélemlítesz, mert elárulom, hogy ez mind a saját belső bizonytalanságod kivetítése. Rengeteg "barátot" veszítettem el, akikről azt gondoltam barátok, de persze kiderült, hogy nem azok. Miért nem kerestél? A válasz rá: Te is nyugodtan felemelheted azt a k@rva telefont barátom! Ennyi. Az, aki annyira jó barátnak tartja magát az bizony nem fog az első adandó alkalommal hátulról mellbe szúrni, csak mert a kis önérdeke így kívánja. Az nem fog kibeszélni, az nem féltékeny rád, nem irigy a sikereidre és hadd ne soroljam tovább. Ez nem barátság. Voltak, olyan emberek, akikről egy éve még azt hittem, hogy azok azonban mára kiderült, hogy nem. Voltak olyanok is, akikről nem tudtam elképzelni, hogy nem fognak az életemhez tartozni. Ma már nem beszélünk egyáltalán. Ez ilyen dolog, minden és mindenki változik és persze rohadt fájdalmas, de tényleg biztos vagy benne, hogy az ilyen emberekre szükséged van és támogatólag hatnak rád??? Hiszek abba, hogy a találkozások nem véletlenek, mert tanítanak valamit, de az erőlködés itt is inkább romboló. Amikor a legnagyobb szükségem volt rá kb. egy kezemen meg tudom számolni hányan nyitották rám az ajtót. A támogató, inspiráló emberek és környezet megtapasztalása után pedig szépen beláttam, hogy milyen álomvilágban éltem, gyerekes aggyal és egy csomó komplexusokkal teli, Pán Péter- szindrómás emberrel. 

fam515familylikefriendshome.jpg

6, A hitelesség

Azt hiszem, hogy a konklúzió az egészben az, hogy bármit csinálsz, legyél hiteles. A munkám, az írás nekem mind mind ezt jelenti. Néha olyan szenvedélyes vagyok írás közben, mint amilyen Diane Keaton karaktere volt a "Minden végzet nehéz" című filmben, máskor meg olyan suta vagyok, hogy minden kiesik a kezemből, de ezek nélkül nem lennék önmagam. :D  Ez is egy fontos dolog, hogy ne vedd azért túl komolyan magad. Lehetsz te akármilyen "nagy ember" ha semmilyen önismerettel nem rendelkezel, ha belül tele vagy komplexusokkal és önbizalomhiánnyal és ezek kompenzálására felveszel egy olyan stílust, ami egyrészt nem te vagy másrészt meg nagyon visszataszító. Ne érdekeljen más véleménye, olyané, aki semmit sem jelent számodra, ne akarj megfelelni másoknak. Legyél tisztában önmagaddal, a vágyaiddal, az erősségeiddel, a gyengeségeiddel, engedd el a múltat, tanulj meg változtatni, légy kitartó és a legfontosabb, hogy sose becsüld le önmagad és merj nagyot álmodni! :) Hidd el, hogy képes vagy elérni a céljaidat és, hogy meg is érdemled! Ne azon kattogj, hogy miért, hanem örülj neki, élvezd, és ne legyen bűntudatod emiatt. Mások véleményével meg miért is foglalkozol?

tumblr_ndx0i8udgi1s9362xo1_500.gif

Remélem, már ma belekezdesz a saját "nagy utazásodba"! ;)

 

Dóri