A felejtés művészete

Az elengedés szükségszerű a felejtéshez vagy egyszerűen felejteni kell az elengedéshez? Az elmúlt időszakban ezek a kérdések visszatérő vendégek voltak ez életemben, mondhatni állandó visszatérő vendégeim. Sokszor jobb elengedni valamit, mert az csak hátráltat minket és visszahúz. Miért ragaszkodunk mégis olyan emberekhez, helyzetekhez, amelyek csak fájdalmat okoznak? Miért nem megy az elengedés? Az utóbbi időben meglepően sok emberrel beszélgettem erről és úgy gondoltam, hogy megérne egy bejegyzést ez a téma. Főszerepben a szakítás és az azt követő állapot. Az elengedés művészetéről ITT olvashattatok már nálam.

move-on-quotes-4.jpg

A legfontosabb, hogy ne azért akarj magad mellé valakit, mert félsz a magánytól.  Amikor elmúlik a szerelem- és ez néha megesik - akkor el kell döntetnünk, hogy megéri- e puszta ragaszkodásból együtt lenni valakivel, csak mert félünk az egyedülléttől és az újrakezdéstől. Sokszor hajlamosak vagyunk áldozatokra a kapcsolat megmentése érdekében, de ezek általában kudarccal végződnek. Ezután pedig következik az az időszak, ami fájdalmakkal, könnyekkel és szenvedéssel teli kövekkel van kirakva. Hogyan könnyíthetjük meg ezt a nehéz helyzetet? Talán úgy ha, egy kicsit a dolgok mögé látunk, és ezáltal tisztul a kép.

Amikor szerelmesek vagyunk, akkor az agyunkat elönti a dopamin és ez olyan függéshez vezet, mint amit a heroinisták éreznek. Amikor szakítunk és imádatunk tárgya nincs már a közelünkben akkor bizony sóvárogni kezdünk utána. Az érzés megmarad azonban „az anyag”- a kedvesünk már nincsen velünk.  A boldogság hormonokat felváltja a kortizol (stressz hormon) és az adrenalin.  Keresd tehát az örömforrásokat és próbáld meg pozitívan látni a helyzetet annak ellenére, hogy az agyad ilyenkor úgy viselkedik, mint egy drogfüggőnek a rehab során. :) Az is nehezíti az elengedést és a felejtést is, hogy ilyenkor előtörnek a szép emlékek és hajlamosak vagyunk idealizálni mind az exünket mind a kapcsolatot. Fontos, hogy inkább próbáld meg reálisan szemlélni a mostani helyzetet, hiszen minél jobban és görcsösebben próbálsz felejteni annál nehezebb lesz. Hagyj időd magadnak, az érzelmeidnek, hogy leülepedjenek.  Ne szégyelld az ilyenkor előtörő heves érzelmi kitöréseket, mint pl. a düh, harag, sírás. Ha ezeket elfojtod, akkor durvábban fognak visszajönni és kitörni belőled. Ne szégyelld tehát a könnyeket vagy a szélsőséges hangulatváltozásokat.  Ne akard mindenáron bebizonyítani magadnak, hogy mi volt az a negatív tulajdonság, amit a partnered nem szeretett benned és lehet, hogy ez vezetett a szakításhoz. Legyél jó magadhoz és hagyj fel az önostorozással! Sose felejtsd el a rosszat viszont próbálj meg inkább tanulni belőle.

moving-on-3.jpg

A legfontosabb dolog, hogy mindenki másképp dolgozza fel a szakítást, az elválást. Erre nincs recept csak megkönnyíteni lehet a folyamatot felgyorsítani és görcsösen akarni felesleges. A másik ilyen fontos dolog, hogy megérdemled a boldogságot és egy idő után felesleges olyanra pazarolnod az idődet, aki nem viszonozza az érzéseidet. Nem érdemes elszalasztani valaki mást, csak azért mert görcsösen ragaszkodsz valakihez, aki már a múltad. Ha pedig jön valaki, aki segít elfelejteni a múltad, akkor bizony ő lesz a jövőd! :)

Dóri