Keserédes szimfónia

Segítő szakmában dolgozom. Egészen kiskorom óta úgy neveltek, hogy az elesetteket, szegényebbeket támogatni kell. Számomra teljesen természetes volt, hogy a megunt játékaimat, ruháimat nem a szemétbe dobtam, hanem odaajándékoztam másoknak. Attól, mert én meguntam más még örülni fog neki. Napjainkban már nyilván nem a megunt játékaimat, hanem a nem használt, „megvettem, de minek” típusú szépségápolási cuccaimat szoktam előszeretettel odaajándékozni a környezetemben élőknek. Nagyon szerencsések, hozzáteszem. :) Teljesen adott volt tehát, hogy nekem emberekkel kell foglalkoznom és segítenem. Elég későn találtam meg az utamat és még mindig nem mondhatom azt, hogy ez a végállomás mert a jelen is csak egy állomás számomra.

005b3c915316b9bac3a518974f42f91e.jpg

Azt mondják az okosok, hogy csakis olyan ember választ segítő hivatást, aki maga is tele van defektekkel. Nos, én azt mondom, hogy mindenkinek vannak furcsaságai. Ez így is van jól. Tanácsadó vagyok, tehát ebből következik, hogy az átlagnál tényleg több empátia szorult belém, de ezt másképp nem is lehetne csinálni. Általában idegenek is rendkívül hamar megnyílnak nekem és ez azért elég jó tud lenni. Sosem panaszkodtam, emiatt hiszen nekem csúnya kifejezéssel élve: „Ezt dobta a gép!” Az viszont tény, hogy néha az emberek elfelejtik, hogy nekem nincsen egy Dórim, aki mindig meghallgat, ha valami a szívemet nyomja. Igen, nekem is vannak rosszabb napjaim, szoktam magam alatt lenni és nem, nem szeretek én sem minden embert annak ellenére, hogy ez elvárás a laikustól. Nyugodtan lehet mosolyogni, hiszen az emberek többsége naivnak és álmodozónak tart (vagy általában bolondnak.) Egyszerűen csak nem értik meg azt, ami az átlagostól kicsit eltért. Viszont hiszek abban, hogy kedvességgel sokkal többre megyek bármilyen helyzetben és lehet naiv vagyok, de engem ez a meggyőződés tart életben.  A kedvesség igenis menő. Bár mostanában kicsit meginogtam, mert valahogy nem ezt tapasztalom sajnos. Ezek a megingások pedig iszonyatosan rossz hatással vannak rám és ilyenkor jön, az akasztják a hóhért effektus: nem értem, nem találom rá a megoldást és hoppá, a tanácsadó szorul tanácsra. Hallatlan!

Hirtelen haragú és eléggé indulatos menyecske lévén ki szoktam törni, mint a gejzír, de amint a kis agyamat elöntő vérmennyiség csillapodni kezd akkor már tisztán látok és általában jól megbánom a felelőtlenül kimondott szavakat.  Az a vicces, hogy valaki még ilyenkor is cukinak tart pedig én igazán igyekszem ijesztő lenni. :) Nem vagyok birka sem azt azért leszögezném csak néha eléggé oda tudok mondani. Azt viszont amikor a kedvességre valaki úgy reagál, hogy kb. elküld a f@szba, na az azért még mindig tud meglepetést okozni nekem is, pedig azért a munkám során már találkoztam ezzel-azzal. Szóval a kis lelkem eléggé nehezen veszi be ezeket és nem is értem ennek a lélektanát. Talán ez lehet a baj, hogy mindig mindent meg akarok érteni, a dolgok mögé akarok látni. Próbáltam változtatni ezen és nem mindent a lelkemre venni, de ez van… ilyen vagyok. Azért nem írtam mostanában személyesebb jellegű bejegyzést, mert ezek a lelkemet ért sebek sokat kivettek belőlem és próbáltam rájönni az okokra, de elfogytak a kérdések…

13413760_1142266232504663_1402888376995045556_n.jpg

Már nem akarom megérteni mások életét, cselekedeteit és nem az elfogadással volt soha problémám, hanem azzal, hogy külsősként sokkal jobban, reálisabban láttam bizonyos szituációkat, mint az illető maga. Igen, próbáltam segíteni annak ellenére, hogy más hülyének tartott leginkább, mert ilyen vagyok. Most azonban én is azt mondom, hogy aki nem akarja, hogy „segítsenek” rajta azt hagyni kell a fenébe. Valóban ilyen egyszerű lenne? Nyilván az, akiről minden lepereg (irigylem ezt a típust) annak ezt könnyebb befogadnia, kiviteleznie. Nekem elég sok idő kellett hozzá, de megtörtént a váltás. Szóval, ha minden találkozásba van valami, amit nevezzünk végzetnek most, akkor azt mondom, hogy a legutóbbi ilyen alkalmával én rengeteg türelmet tanultam, ami sosem volt az erősségem és azt, hogy a jó szándék kevés, ha nincs mögöttes tartalom, és ha valójában téged semmibe vesznek. Minden ember értékes a maga módján és már úgy gondolom, hogy ne pazaroljuk a saját értékeinket olyanokra, akik ezt abszolút nem tudják értékelni.

Továbbra is olyan maradok mint voltam, mert a másokkal való törődés számomra olyan mint az oxigén. Ez éltet és egyáltalán nem tartom cikinek csak mostantól egy percet sem vagyok hajlandó magamból adni olyannak, aki ezt nem értékeli, érti és teher számára. Az ilyen embereknek van a legnagyobb szükségük egyébként a segítségre, megértésre csak az a csavar az egészben, hogy pont ők nem látják ezt be. A lelked feltárása csodálatos dolog egyrészt, másrészt viszont nagyon csúnya mélységekig is el lehet jutni. Amikor pedig belátod, hogy egy egyáltalán nem rossz dolog és az önfelfedezés útján járva bejársz minden kis zegzugot a lelkedben akkor valami megmagyarázhatatlan nyugalomra lelsz: a belső békére. Az a baj, hogy a legtöbb ember ezt tévesen magyarázza és éli meg, a legtöbben összekeverik a tagadással és a hárítással. Számomra az a tanulság, hogy legyen ez már mindenkinek a saját problémája. Az emberek úgyis csak akkor jönnek rá, hogy mi volt fontos, amikor már túl késő általában. Ez az élet tragédiája. Rohadt nehéz ám ilyen dolgokról beszélni, mert azért még mindig ijesztő így megnyílni és egyáltalán nem egyszerű megírni egy ilyen személyes bejegyzést. Azonban úgy gondolom, hogy rendkívül sokan átélik, ezt csak nem merik kimondani. Sosem szabad ezt szégyellni! Az igazság kimondása felszabadít. Azok, akik már a kezdetektől olvasnak tudhatják, hogy honnan indultam és jelenleg hol vagyok. Az út idáig egyáltalán nem volt egyenes, rengeteg kihívással néztem szembe eddig is és tudom, hogy vannak még göröngyök. Az egész arról szól, hogy fogadd el magad a hibáiddal együtt és sose hagyd, hogy a kételkedők, rosszindulatúak eltérítsenek. Ezek mind frusztráltságot és haragot fognak kelteni benned, ami pedig iszonyatosan romboló. Legyen ez azonban az ő problémájuk. Az ilyen embereknek általában magukkal van bajuk és ez mind megmutatkozik a cselekedeteikben. Állj ki magadért, még ha néha kicsit össze is törik a szíved közben. :) Aki szeret és ismer tudja, hogy te így vagy egész, így vagy jó. Senki sem tökéletes és ezt el kell fogadni!

tumblr_static_tumblr_static_640.jpg

Egy szó, mint száz, vannak rosszabb napjaim, de a jobb napjaim sokkal jobbak, mint valaha voltak! Büszke vagyok arra amilyen vagyok még ha ez a hiperérzékenységet, hisztit és a hangulatingadozásokat is jelenti ami másnak negatív kicsengésű. Büszke vagyok, hogy magam lehetek és megfogadtam, hogy nem fogok elnézést kérni ezért!

Dóri