Írország és a bakancslistás álmok

Írország iránti vágyódásom egészen közel 10 évre vezethető vissza, amikor a P.S I love you című film a mozikba került. Nyilvánvalóan ennek nem Gerard Butler az oka. Egy szó, mint száz engem az írek úgy vonzottak, mint a mágnes, és ha tudjátok milyen az, amikor egy régóta dédelgetett álmotok valóra válik akkor nekem ez pont ilyen volt. Megpályáztam, megnyertem és jött az email, hogy májusban utazhatok egy hétre. Whopp whopp whopp.

c_data_users_defapps_appdata_internetexplorer_temp_saved_images_13161239_1180609875306997_830429448_o.jpgBakancslistás álom, pipa! Balbriggan Beach

Az utazásról

Az utazásom célja azért nem csak egy hetes nyaralás volt, hiszen elsősorban egy nemzetközi tréningre mentem, amely ifjúsági szakembereknek szólt. A téma pedig a nemzetközi mobilitási lehetőségek volt. A képzés angol nyelven történt és rengeteg dolgot tanultam, amit aztán itthon is egyből kamatoztattam egy fiataloknak szóló két napos tréning kapcsán. Egyszerűen imádom ezeket a lehetőségeket és bár már nem dolgozom abban az irodában, ez a része nagyon hiányzik. Amikor össze vagy zárva egy hétig idegen emberekkel Európa minden részéről akkor bizony a világnézeted is nagyot tud változni. Tudjátok, vannak azok, akik egy-egy ilyen tréningre a tapasztalataikat, módszereiket hozzák és vannak a megfigyelő típusok, akik csak úgy isszák a többiek szavát, bőszen jegyzetelnek és mint egy szivacs úgy nyelik a tudást. Na, ezt a tábort erősítem én és valóban szakmailag itt egy hét alatt annyit fejlődtem, mint otthon fél év alatt sem.  Ez már csak ilyen…

Utazás előtt kezdődtek az előkészületek, az izgulás és amikor végre Ferihegyen vártam a repülőre akkor már az izgalom a tetőfokára hágott. Nem egyedül utaztam mivel még egy magyar lány is kiválasztásra került szóval így azért nem is izgultam annyira annak ellenére, hogy a tavalyi prágai utam óta már nem okoz gondot egyedül mennem bárhová is. Szerencsére kinőttem ezt a parámat. Maga az út 2,5 óra volt és mínusz egy óra időeltolódás Magyarországhoz képest. Az egész út alatt én az ablakhoz tapadva ültem és vártam, hogy végre valahára meglássam az óceánt, tengert tudom is én akármit, ami bizony bakancslistás dolog volt nálam. :D A dublini érkezés után megkerestük a buszt ami Balbriggan felé vette az irányt, ami egy kis városka volt talán fél órára a központtól. Magam is meglepődtem, hogy milyen simán odataláltunk, mert esküszöm, hogy néha itthon több gondot okoz a tájékozódás. Ugye nem csak én vagyok így ezzel? A szállásunk, ami egy hotelben volt nagyon egyszerű, barátságos és kényelmes volt.  Sosem voltam még olyan országban ahol fordítva van a közlekedés és az első buszos élményemnél konkrétan halálfélelmem volt, hogy szembe megyünk a forgalommal. :D Az utcán való közlekedés is hasonló volt, mert ugye itt minden fordítva van.

wp_20160509_15_01_10_pro.jpgÍrország felett

A bakancslistás álmok és a fényűzés

Az első dolog miután becsekkoltunk és lepakoltunk és talán kicsit szusszantunk, hogy a tengerpart felé vettük az irányt. Az Ír-tenger a Brit-szigetet választja el az Ír-szigettől. Az első pillantás a tengerre nekem életre szóló élmény volt. A morajlás hangja, a sirályok a homokos part… csak álltam ott és néztem és huuhh akkor tökéletes nyugalom árasztott el, amit azt hiszem, ritkán érez az ember lánya napjaink felfokozott tempójában.  Csodálatos volt.  Na, de vissza kellett térni azért a valóságba és ahogy egy ilyen tréningen lenni szokott alaposan be volt táblázva minden napunk: reggeli, szakmai program, ebéd, szakmai program, vacsora. Az angol szakmai nyelv használata is megdolgoztatja az agyat és valahogy úgy szokott kinézni, hogy az elején keresed a kifejezéseket a közepén nagyon jól megy és a végén már kevered az anyanyelved az angollal és totális káosz. Az is vicces szokott lenni, amikor egy résztvevő a saját anyanyelvén kezd el hozzád beszélni aztán rájön, hogy bizony te nem érted, amit mond. :D

wp_20160510_14_07_07_selfie.jpg

A tréningen egyébként holland, szlovén, spanyol, ír, osztrák, lengyel, török, román és magyar résztvevők voltak és együtt néztük meg az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjét is, ami nagyon vicces volt. Az ételekkel nekem összességében nem volt problémám. A legnagyobb meglepetésemre én, aki egyáltalán nincs oda a halért szinte egész héten „cod fish-t” azaz tőkehalat zabált. Az viszont nem volt meglepetés, hogy egy kiló simán felcsúszott egy hét leforgása alatt, na de őszintén ki figyel ilyenkor arra, hogy visszafogja magát? Én bizony nem. :) A másik kedvencem volt a húsos pite valamint a tipikus ír reggeli, amivel szinte vacsoráig ki lehetett húzni. A sörről is említést kell tennem, hiszen itt a Guiness-nek is más íze van és otthon egyáltalán nem szoktam sörözni itt azért rendesen adtam az élvezeteknek.  A jóféle nedűt itt pintben mérik és átlagosan 4 euró volt az ára. Elég húzós. Az utolsó előtti napon egy rövid kiruccanást tettünk a közelben lévő Drogheda városába és egy fényűző vacsora keretében lezártuk a tréninget. A helyszín egy kastélyszerű épületben volt és ekkor tartottam magam borzasztóan szerencsésnek, hogy itt lehettem.

instagramcapture_3cef8f39-8b77-45f9-b866-17626216b25d.jpgTőkehal

instagramcapture_3d257d2d-f030-4f28-a49a-b7ac02e2c3c1.jpgHúsos pite mmmmm

instagramcapture_35a3cb49-28cd-4498-834d-39a3685938c6.jpgÍr reggeli

instagramcapture_83983791-9e84-4190-bc27-5b5ded01a91e.jpgDrogheda

instagramcapture_3d655c5f-c57c-4640-ad65-44ab3b932cda.jpg

A pezsgő Dublin

A könnyes búcsú után Dublin felé vettük az irányt a másik magyar lánnyal és egy spanyol lánnyal, akivel kiderült, hogy teljesen véletlenül ugyanabba a hostelba foglaltunk szállást. Pünkösd hétvége volt és az utolsó utáni pillanatban sikerült helyet találnunk. A hostelban sajnos nem készítettem képeket, de mi egy 12 ágyas, koedukált szobában voltunk ahol a világ minden tájáról voltak emberek. A multikulturális környezet valamiért rám nagyon jó hatással van, talán mert itt jön ki az a hatalmas különbség, ami otthon egyáltalán nincs meg: az elfogadás. Itt senkit sem érdekel, hogy ki vagy, honnan jöttél, a bőröd színe. Az utcán simán beszédbe elegyednek veled és lazán mindenféle pózolást mellőzve élnek az emberek. Az okosok biztosan arra fogják, hogy mert ott az életszínvonal is más, de én már megfigyeltem azt, hogy amikor elhagyom kishazám határait olyan nyugalom és pozitív energia tör rám, hogy ez biztosan nem véletlen.

wp_20160515_10_41_19_pro.jpg

wp_20160514_16_13_53_selfie.jpgTrinity College

wp_20160514_15_06_16_pro.jpgSzt.Patrik katedrális

wp_20160514_15_50_07_pro.jpgTemple Bar

Nagyon le vagyunk maradva sajnálatos módon. Szóval amennyire belefért egy fél nap alatt körbejártuk a várost és csatlakozott hozzánk az osztrák lány valamint a holland fiú, akikkel szintén nagyon jóba lettünk és indulás előtt a román csaj is hozzánk csapódott egy közös búcsú ebédre. Levadásztam a saját Claddagh gyűrűmet is, aminek ITT olvashattok a legendájáról is. Engem teljesen elvarázsolt.  Eldöntöttük, hogy nem a Temple Bar környékén fogunk bulizni, hanem a külvárosi részen, ami kb. 25 perc séta volt a szállásunktól és ugye nem mondok meglepő dolgot, de ez is a P.S I love you című filmhez kötődik. A Whelan’s ahol Gerard Butler énekelt hát tudjátok, az a hely valóban létezik. Annyira lelkes voltam, hogy itt sem sikerült képet csinálnom, de magyarokkal viszont találkoztam. Mindenhol ott vagyunk. Imádtam az egész hetet, ezt az egy napot és olyan élményeket szereztem, amit sosem fogok elfelejteni. Pontosan ezért szoktam hangsúlyozni, hogy az életben az élményszerzés, a tapasztalás a legfontosabb és csak bátorítani tudok mindenkit, hogy legyen merész és használja ki a lehetőségeit valamint a félelmek ne húzzák vissza!

instagramcapture_579f136e-83aa-4688-84c3-9ceaaa21cbc5.jpgA Claddagh gyűrűm

wp_20160515_14_16_43_pro.jpgOscar Wilde és én :)

Tippek, ha Írországba jártok

  • Vigyetek magatokkal konnektor átalakítót más néven adaptert, mert más a szabvány és kellemetlen, ha nem tudjátok tölteni a telefont vagy a laptopot. Pár ezer Ft-ért hozzá lehet jutni.
  • Mindenképpen próbáljátok ki az ír reggelit, mert ezeket általában pár euróért adják és ezzel egy húzósabb ebéd árát is ki lehet váltani.
  • Vannak ingyenes idegenvezetéssel egybekötött városnéző programok, amik meghatározott időpontban indulnak és a végén, ha tetszett annyit fizetsz, amennyit akarsz. (vagy nem)
  • A Temple Bar környékét ne felejtsétek el megnézni, de ha tradicionális ír feeling-re vágytok, akkor keressétek a kisebb helyeket. Az előbbi helyen iszonyatosak az árak és tele van turistákkal.
  • A Merrion Square Park, kötelező Oscar Wilde szülőháza miatt. :)
  • A hostel élményét szerintem mindenkinek ki kell egyszer életében próbálnia. Nem egy Hilton, de abszolút vállalható.
  • Vegyetek egy Claddagh gyűrűt.
  • A Guiness kint finomabb, mint itthon.
  • Nagyon szigorúan veszik és keményen büntetik a közterületen való alkoholfogyasztást tehát nem érdemes próbálkozni.
  • Ha nem érted mit mondanak, nyugodtan kérdezz vissza. Az ír akcentus meglehetősen nehezen értelmezhető.

 Dóri