Változnak az idők, vele változok én is

Az útkeresés „szépségeiről” már rengeteg alkalommal írtam; milyen, amikor keresed az utad, amikor űzött vadként csapódsz jobbra, balra, amikor menekülsz, csak éppen nem tudod mi elől. Keresed a boldogságot és gyakran te magad állsz az útjába. Az elmúlt három évben megosztottam veletek az örömöm, bánatom és az útkeresésem minden apró állomását a rossz és a jó pillanatokat egyaránt. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy beszámoljak egy kicsit az elmúlt időszak tapasztalatairól, hiszen már az év felén bőven túl vagyunk. Az egyetlen biztos dolog, amit állíthatok az pedig a következő: megérkeztem. :)

be-yourself-step-2.jpg

8 hónap margójára

Azt kell mondanom, hogy a január életem eddigi legfájdalmasabb és legnehezebb évkezdése volt. Nem szeretnék erről megint írni, a januári bejegyzéseim között olvashattok róla.  A tavasz, az április egy csodálatos találkozást tartogatott számomra: megérkezett az oly’ régóta várt szerelem az életembe, ami azóta is töretlenül tart. Nagyon vágytam már egy társra és a párom mellett szinte új ember lettem. Boldog vagyok, kiteljesedtem és a legjobbat hozzuk ki egymásból. Azt hiszem, hogy eddig is azt vallottam nagyon szerencsés az, aki megtalálja a társát az életben, de most már teljesen biztos vagyok ebben. A párkapcsolatomról nem nagyon szoktam beszélni, mert szeretném megtartani magunknak, de a lényegen ez nem változtat: BOLDOGSÁG VAN! <3

A pályaelhagyásom történetét is megírtam már nektek. Ennek már lassan 1 éve, de azóta sem bántam meg egy pillanatra sem. A hitvallásom továbbra is az, hogy igenis merjünk változtatni, ha már úgy érezzük nem ad nekünk semmit egy munka, egy élethelyzet vagy bármiről is legyen szó az életben. Aki mer, az nyer! A kifogásokat, a nyavalygást meg inkább hanyagoljuk.

699px-108432-3.jpg

Megfelelési kényszer kontra önelfogadás

Az útkeresés és az önelfogadás nem azt jelenti, hogy szemet hunysz a hibáid felett és nyugtázod, hogy senki sem tökéletes. Az önelfogadás során elfogadod, hogy igen vannak hibáid és igyekszel ezeken felülkerekedni, javítani de nem mész át önmarcangolásba és önostorozásba. A legfontosabb, hogy ne másokhoz hasonlítsd önmagad! Az biztos, hogy senki sem tökéletes, de az apró picik hibákkal együtt vagyunk önmagunk. Azt elmondhatom, hogy én például súlyos időzavarral küzdök és általában mindig késésben vagyok, rohanok a buszra reggel, futok a vonatra… aztán mindig jót nevetek rajta, hogy azért a végén mindig elérem a célom. Egyszerűen csak elfogadtam azt, hogy nem kell mindig iszonyatosan keménynek lenni önmagunkkal és másokkal szemben sem. Fogadd el, hogy nem vagyunk egyformák és amit másban idegesítő tulajdonságnak találsz az még nem biztos, hogy tragédia. Az önismeret és az önelfogadás nem egy olyan dolog ami az ölünkbe hullik, kemény évek munkája és igazából minden nap újra meg újra dolgozni kell rajta.

aid108432-v4-699px-be-yourself-step-1.jpg

Változunk és ez így van jól

A legnagyobb problémát általánosságban az elfogadás terén én abban látom, hogy az emberek többsége egyszerűen képtelen a múlttal szakítani. A nosztalgia tök jó dolog, de amikor az 5 évvel ezelőtti élethelyzethez vagy önmagadhoz hasonlítják a jelen személyiséged az egy roppant kellemetlen szituációt szül. Saját példán szemléltetve: Igen az elmúlt pár évben rengeteget buliztam, ittam, mászkáltam, a társaság középpontja voltam. Ez az időszak nagyon jó volt és bizony szuper visszagondolni rá, de egyáltalán nem vágyom már ezekre a dolgokra. Egyszerűen nincs igényem arra, hogy minden héten elmenjek valahova, leigyam magam és másnap agonizáljak. Nem ítélem el azt, aki ezt csinálja csak egyszerűen elegem van a magyarázkodásból. Elegem van abból, hogy egyesek nem képesek felfogni azt, hogy kibuliztam magam a 20-as éveim alatt és 30 évesen már teljesen mások az igényeim. Azt meg pláne nem tudom tolerálni, hogy emiatt még azt éreztetik velem, hogy mekkora egy lúzer vagyok, mert nem iszom, nem bulizom csak évente pár alkalommal. Ilyen voltam olyan lettem ezt valaki vagy elfogadja vagy nem, nem az én problémám. Sohasem szerettem a kettős mércét és a továbbiakban sem fogok sem magyarázkodni, sem depressziós lenni, amiatt ha valaki azt mondja, hogy: „Jaj, de megváltoztál! Régen nem ilyen voltál.” Igen, régen például BSB-t hallgattam meg Spice Girls-t de ennek már van vagy 20 éve. :) Ha valaki nem tudja elfogadni, hogy esetleg már más élethelyzetben vagytok és ezt a fejedhez vágja akkor érdemes elgondolkozni, hogy az illetőnek valóban helye van az életedben…

aid108432-v4-699px-be-yourself-step-6.jpg

Tudjátok a hamis barátokból nekem kijutott bőven és azért ennyi idősen már nem vagyok hajlandó egy minimális energiát sem olyanokra pazarolni, akik csak fikázni tudnak, mert éppen nem vagy olyan amilyennek látni szeretnének. Senki kedvéért sem fogom, magam olyannak mutatni amilyen nem vagyok, hiszen ezt tettem évekig, ami miatt sokat szenvedtem. Aki nem tud elfogadni, veled örülni az jobb, ha inkább kilép az életedből, mert hamis emberekre egyáltalán nincs szükséged, olyanokra meg pláne nem akik miatt rosszul érzed magad.  Aki nem tudja elfogadni a változást és azt a tényt, hogy az élethelyzetünk egy idő után megváltozik, annak leginkább saját magával vannak súlyos problémái.

Gondolj csak bele, a kiegyensúlyozottság látszik rajtad, sugárzol és persze, hogy aki nem egy cipőben jár veled és mondjuk rosszindulatú is az egyből támadni fog emiatt, de ne feledd ez az ő problémája nem a tiéd. ;)

Dóri